A SZÍNÉSZ KÍNJAIRÓL írt regényt Philip Roth, Kiégés címmel (mai jegyzetem ÜRÜGYE a Könyvfesztivál), és én még ilyen felszínes munkát talán soha nem olvastam. Ezt a pasit sok irodalomkritikus az egyik legnagyobb élő amcsi írónak tartja, és ez megbocsátható, hiszen azon a kontinensen még Goethe és Schiller korában sem az irodalommal, hanem az indiánok kiirtásával foglalatoskodtak, s csak Mart Twain- és Walt Whitman-től kezdődött meg az amcsi literatúra, aminek ez a fércmunka a dicstelen bizonyítéka. Mert már Hemingway – aki bár az életére, s nem az életművére kapta a Nobelt – szóval már az öreg Ham papa is megmondta, hogy olyantól írjon az író, amit jól ismer. Ez a Roth pedig csak a nézőtérről ismeri a színházat, lövése sincs a színész napi problémáiról, mért akart hát erről írni regényt! Az is látszik, hogy a szerző nagyot akart markolni, valószínűleg nem kisregények szánta, csak aztán maga is belátta, hogy nem ismeri belülről a témát, és odakente ezt a szart a papírra. Ez a pasas ellavírozgatott a felszínen, néhol humorra véve a hatvan éves színész szenvedését, olyan anekdotázós-hacsekéssajós humorra, ami méltatlan egy ilyen súlyos témához. Máshol filozofálgatni kezd, de olyan alagsori szinten, amiben addig következtetésig jut el, hogy valószínűleg az öreg színész nehezebben tanul szöveget, mint a fiatal. Nobzzzmeg, tényleg!? Ez aztán mély gondolt, mennyit dolgoztatott rajta a szerző (mire eladta a kiadónak, mondaná a Hofi). Ezt az írót tarják az egyik legsikeresebb amcsi író-celebnek, ebből is látszik, hogy a siker és a minőség nem kéz a kézben jár.
És most átkötök egy másik témára, amit látszólag semmi nem kapcsol össze ezzel, miközben mégis: a felszínesség. Nemrég dr. Csernus előadást tartott abban a városban, ahol jelenleg nomádkodom. Elmentem el az előadására, bár nemigen vagyok kíváncsi olyan bohóckodásra, amit ő pszichiáterként végez. És pont olyan volt, amilyen lehetett. Egy tudomány, ahol negyven évvel ezelőtt még elektrosokkal akartak gyógyítani- - - (Amikor 80-ban először játszottam a Kakukkfészekben, egy szabadkai pszichológus rá akart dumálni minket, hogy próbájuk ki a sokkot, de sikeresen lebeszéltük őt erről). Szóval ez a vajdasági születésű pasi nálam nem üti át a minőség alsó határát sem, legfeljebb alulról közelíti a nullát. Mert szerintem ő egy kuruzsló, aki a felszínről nézi az emberi lelket, miközben annak mélyén szörnyek lehetnek. Ez a hasonlat pedig arról jutott eszembe, hogy fiatal koromban szerettem szigonnyal halra vadászni az Adrián, búvárpipával a számban, búvárszemüveggel néztem a víz mélyét, és ha halat láttam, lemerültem. De a nehézbúvárnak le kell merülnie a mélyre, ahol sötét van, és az óceánológusok szerint ott még több száz felfedezetlen élőlény (szörny) lehet.
A harmadik témát is rá lehet kapcsolni erre a képre: a tüntetésről készült drónfelvételen mintha a FELSZÍNRŐL néztük volna a tömeget, akik szívet formáztak. Nem mintha a tüntetéssel magával bármi bajom lett volna; szeretem látni a népet, amikor úgy csinál, mintha élne. Hanem az a szív! Mint a vásárban a mézeskalács szív (ahogy a nóta szól: „tükör vóót a közepéébe, benne a te képed”) benne volt az egész felszínesség. Ha ilyen rágógumiszagún, vásárian kommersz módon, giccsesen akarnak eladni nekem egy témát, már fordulok is el tőle. És most viszem be neked, Barátom, a BALegyenest: tudod, ki tehet arról, hogy az Orbán ilyen tengeri szörny lett? Te magad, amikor 2002-ben a szavazatoddal nem engedted, hogy folytassa, pedig akkor még volt benne spiritusz. De Te (amennyiben valóban az akkori ellenzékre szavaztál), a rendszerváltás után már másodszor a MÚLTRA szavaztál, hiszen a Medgyessy az akkori Orbánhoz képest a múlt volt. Mért csodálkozol, hogy amikor ő újra hatalomra sóvárgott, azt mondta cinikusan magában: ha nektek egy kis kádárjános kell, megkapjátok; ha a múltba vágytok, elviszlek benneteket; ha a múltat akarjátok, olyant kaptok, hogy belezőődűűtök. Úgyhogy uraim, és ex-elvtársak/nők, csak nem hepciáskodni, mert ti csináltatok Orbánból reinkarnálódott Kádárt (nem számítom ide azokat, akik a rendszerváltáskor még meg sem születtek, csak az ízlésüket küldeném szervizbe). És a lopás már csak ennek hordaléka a fövenyen. Mert csak a régi példát kellett Orbánnak követnie, a téeszelnökös-tanácselnökös-párttitkáros-munkásőrös hangot kellett neki megszólaltatnia: LOPTÁ’ HE? És loptak/nak már ők is, gátlások nélkül, he.
De Orbánnak meg kellene hallgatnia azokat a hangokat, aki ELKÖTELEZETLENÜL bírálják, nem csak a Nobel-díjasokra gondolok, az itthoniakra is. És ha már fent a felszínességet bíráltam, nem akarok magam is ebbe a hibába esni, nem vagyok történész, de tudom, hogy a 16. században II. Gyula pápát Pertarca és Michelangelo is hevesen bírálta, de a pápa pápább volt a pápánál, és nem hallgatott rájuk, és ebből lett a szakadás, amikor Luther is besokallt.
Végül: nem szoktam „sorosozni”, szerintem még egyet sem sorosoztam életemben, és a személynevek ilyetén való igévé konvertálásának sem vagyok híve. De ha azt mondanám – mondom is, sőt, íme, le is írom – utálom a spekulánsokat, akkor hiába NEM gondolnék konkrét személyre, bizonyos tévécsatornákon ez úgy menne át: Soros György zsidó mivoltára céloztam, tehát antiszemita vagyok, tehát- - - Pedig én csak egy számomra megvetendő tevékenységről írtam, az illető személy rendszerválásban betöltött szerepét pedig kimondottan értékesnek vélem, miként egy ma hivatalban lévő miniszterelnök AKKORI szerepét is. A mai szerepe pedig: hogy Orbán egy Soros bérenc. Ugyanis csak így tudom elképzelni, hogy ekkora ingyen reklámot csinál az egyetemnek, mert a múlt héttől kezdve Alaszkától Kamcsatkáig mindenki tudja, hogy van olyan egyetem, hogy CEU.
És valóban a legvégén helyreigazítást adok közzé, hogy a keddi jegyzetem végén Stohllal kapcsolatban igazságtalanul úgy állítottam be, mintha ő tagadott volna meg legtöbbször, márpedig egy másik VOLT barátom, Schlanger András sokkal többször tagadott meg- - - de őt nem merem bírálni, mert egyesek ezt burkolt antiszemitizmusnak vélnék. Mert ilyen abszurd módon reagálnak egyesek. Pl. a mai jegyzetem könyvkritikai részét is talán reflexből úgy értelmezik: zsidóztam, mert nem tetszett Roth egyik regénye, aki pedig minden művében az első oldalakon szóba hozza a származását. Vegyük már le erről a szóról az egyenruhát, öltöztessük CIVILBE. nfl
