REGGEL HÉTKOR SZÓL A MOBILOM, hogy menjek be időben, mert helyzet van. Már indítottam volna a kocsit – nem gyújtott. Káromkodva belevágtam a kormányba: ez a nap is jól kezdődik! Siettem a megállóba, jött a troli, felszálltam. Izzadtam. Aztán odanéztem a mellettem álló kölyökre, ő is izzadt cefetül. Feltűnően alacsony termetű kölyök volt, és a fülével volt valami. Leszálltam a kapitányság előtt. Már háromnegyed nyolckor bent voltam az irodámban, onnan egyenesen a helyszínre mentünk, a lakásba, ahol meggyilkolták azt a prostituáltat. Régies ház volt, a Duna-parton, a harmadikon, egyszobás. Egyszerű berendezés. Csak nem volt egyszerű magyarázatot találni arra, hogy mért volt úgy, ami úgy volt, ahogy. Mert láttam én már furcsa gyilkosságokat, ne menjek messzebb attól az esettől, amikor a százhúsz kilós nagybőgős nőt a meggyilkolása után a saját hangszerébe rejtették el. Leszedték a hátlapját, a nő hasonló formájú testét beleszuszakolták, visszaragasztották a fedelét, és két hét múlva csak a szaga árulta el a rejtekhelyét.
Már startban megnehezítette a helyzetet, hogy nincs férj. Sokkal könnyebb elindulni egy szálon, ha van férj, mert a házasságok többsége gáz, és minden férjet előbb utóbb foglakoztatja a gondolat, hogyan ölje meg a feleségét. A házasságban azonban eltunyul az ember, és kábé olyan szellemi aktivitást folytat, mint egy tengeri kagyló, nem is tudja jól kitalálni a gyilkosságot, tehát tutira lebukik. A feleséggyilkosok mindig lebuknak. Bármilyen ügyes alibit is kreál az ember, mindenki tudja, hogy ő volt, és valahogy rá is bizonyítják. Amikor egy nőt eltesznek láb alól, mindig a férj az első számú gyanúsított – ami kis betekintést nyújt abba, hogyan vélekednek az emberek valójában a házasságról. A férjek többsége annyira elbutul a házasságban, hogy meg sem fordul a fejükben, hogy válással is megszabadulhatnak a feleségüktől. Aztán múlik az idő, és az embert már nem is érdekli az egész. Húsz év együttélés után már nehéz elképzelni az életet a másik nélkül. Hozzátartozik a dolgok rendjéhez. És ha még gyerek is van, tutira beleragadtál a lépbe: mert a gyerek a “kapocs”, rosszabb esetben “kötelék” (de nem tudod a nyakadra hurkolni). Hogy a béklyót ne is említsem. De itt nem volt férj, tehát nincs honnan elindulni.
Ahogy a kriminál-fotós dolgozott, az már magában érdekes látvány volt, mert ezt általában vízszintesen fekvő, esetleg krétával körülrajzolt emberen szokták baszoválni (ez is szakmai zsargon: az “abszolválni” zsaru változata). De itt már a látvány is szokatlan volt. Mert a fotós úgy fényképezett, mintha egy képzőművészeti tárlaton lenne, és a falon lévő képeket fotózná. Merthogy az áldozat a falon volt.
Ezt a nőt meztelenül, a falra szögezve találtuk, annak elég tolakodó látszatával, mintha valami rituális gyilkosság történt volna. Itt egyből megjött az idegenkezűség bizonytéka is. Az ilyen eseteknél mindig van valami egyéni jel, a gyilkos kézjegye. Ez különösen igaz a szexuális gyilkosságok esetében, ahol az ember hajlamos egy pszichopata manust a háttérben feltételezni. Márpedig a pszichopatáknál az erőszak mindig összekapcsolódik a szexualitással: vér és ondó, kéz a kézben.
Hiába mondtam a csapatnak, hogy tartsák távol a médiát, már kilenckor ott volt egy tévécsatorna. A beosztottam kérdőn rántotta fel a szemöldökét, ami azt jelentette, akarom-e, hogy azonnal kiküldje a sajtót, de én egy “még nem”- értelmű tekintettel hűtöttem le a hevességét. A riporternő perceken keresztül arról szövegelt a kamerába, hogy “sátánista indíttatású gyilkosság”- - - zzzmeg, súgtam a kollégámnak, és arra gondoltam, hogy mégis jobb lett volna nem beengedi őket. Éppen ott voltam a kamera közelében, hallottam ezt a faszságot, de nem akartam közbeszólni, hogy ez egyáltalán nem tűnik sátánista akárminek. “Ideje lenne csökkenteni a misztikumadagot”, súgtam ismét a kollégám felé. Erre ő merev tekintettel töprengett egy ideig, mint amikor korrumpálni akarják, s azt latolgatja, hogyan tehetné meg büntetlenül. Majd azt súgta vissza, hogy engedjük csak, mert drasztikusan leesett a kormánypárti csatorna nézettségi indexe, csökkentek a reklámbevételek, el kellett mozdulniuk a kereskedelmi csatornák VÉRbő kínálata irányába.
A szolgálatidő lejárta után végigmentem a rosszul kivilágított mellékutcán. Néhol kurvák tekintete kötött belém. Gyorsan elfordítottam fejem, csak a járdát figyeltem, mert ebben a városban állandóan sikerül meglátni valamit a kapualjakban, parkolókban vagy aluljárókban, még mielőtt rájönne az ember, hogy jobb azt nem észrevenni. Áporodott levegő terjengett a moziban, benne voltak mindazok a szagok, amik benne lehettek. Nem is a filmre figyeltem, el-elgondolkodtam. Később valami zavart, nem a film, valami más, először nem is tudtam mi. Valami mormogás. Az előttem ülő pasas előre mondja a szöveget. Megböktem, hogy kussoljon már, mire az megfordult, rám nézett, aztán előre. Aztán megint vissza rám.
Ez a pillanat csak később kapott jelentőséget. De akkor nagyot. nfl L I B A B Ő R (24.-25. oldal)(Folyt. köv. pénteken 9-kor
