A SZÍNÉSZEKRŐL SZÓLÓ REGÉNYEM befejezése érkezett el, az év utolsó napján. Vagyis az, amiről most már végképp azt hiszem, hogy ezzel befejeztem a nyolc évig tartó munkát. Mint minden paranoiás, magam is üldözöm a tökéletességet, a soha meg nem fogható lidércet. Talán tudat alatt azért halogatom a regényem befejezését, mert utána az életem is befejeződik. Bár a józan ész azt diktálja, hogy nincs szoros összefüggés, de mégis. Azt írtam, ami jött a fejembe. És ha ez elfogy- - - Mert ha nincs írnivaló, élet sincs, ami az írnivaló nyersanyaga.
Az egyik fejezetben eredetileg úgy írtam, hogy Friderika öltözőjében VEZETÉKES telefon szólat meg. Mert az jobban közelít a valósághoz, vagyis ahhoz, amire emlékszem. Utána átírtam MOBIL telefonra, mert az a szituáció könnyebben átélhető a mai olvasó számára. Kockáztattam persze, hogy majd az olvasó azt mondja magában: de hisz a regénynek ebben a valóság-korszakában még nem is volt mobil. Persze hogy nem volt. De: 1. Ne menjünk bele, mi az, hogy valóság, s hogy van-e még, mert ijedtemben ide találom idézni egy temesi barátom mondatát: „A valóság ma már, a virtuális korban, csak öreg emberek szólásmondása.” 2. A művészet célja soha nem a valóság, hanem annak tükörbéli mása. 3. Aki majd húsz év múlva olvassa, gondolod tudni fogja, hogy mikortól jelent meg a mobil? amit kezdetben bunkofon-nak hívtak azok, akinek még nem volt, és irigyelték azt, akinek van, tehát bunkóságnak tartották. Aki pedig majd száz év múlva olvassa a regényemet – mért ne hihetném ezt, ha nem hinném, egy sort sem tudnék leírni – az ugyanúgy nem tudja majd, mi a különbség a vezetékes telefon, és a mobil között, ahogy egy mai gyereknek gőze sincs, hogy mi az orsós magnó, és a kazettás magnó közötti különbség (s hogy egyáltalán, miről hadovál a vén fószer). Számára mindkettő a fakerék kategóriája. Ma már el sem tudjuk képzelni, milyen volt a mobil előtti korszak. Hogyan tudnék élni nélküled, csak rólad szól az élet, Demjén. Pedig, hogy mennyivel nyugalmasabb volt az életünk a mobil nélkül, ezt még fel sem fogtunk igazán. Ahogy a hal is csak akkor tudja meg, mi a víz, ha partra vetik. Hápogunk, hápogunk. nfl
