Riportok a kanadai vadonból

HÍRES  SZÍNÉSZEK/ÍRÓK  SZERELMEI, ilyen és hasonló címmel lehet jól eladni egy könyvet (is). Mert az ilyen könyv, bármilyen rossz, egyben valami más is: tárgya a szerzőjét egy híres színész vagy író mellékbolygójává teszi. Attól kezdve úgy emlegetik: ő az, aki Iksz Ipszilonról azt a monográfiát írta. Pláne, ha egy híres íróról szól a monográfia. Amíg az író neve fennmarad – tartósabban, mint a színészek neve –, mindig lesz olyan olvasó, aki lelkiismeretesen felmászik a könyvtári létrára, és az eldugott sarokból leveszi azt a monográfiát: IKSZ  IPSZILON SZERELMEI. A színészek nemi élete még ennél is jobban eladható a Könyvhéten, mert azt ilyen könyvekért sorban állnak az olvasók. „Ennek a színésznek a libidója – mondja a monográfia szerzője minden pironkodás nélkül – még kortársainak világképre is közvetetten kihatott.” Nagy kedvvel ecseteli a házasságtörő költőink kicsapongásit is, melyek a később zseniként tisztelt poétát a kor amorózójává tette. Az ilyen könyvek olyanok, mint a mosóporok szószátyár tájékoztatói, hogy hány fokon mos tisztára egy jellemet, vagy éppen feketít be; lehet, hogy a habzása dús – de ezzel kész is az egész. Egész életműveket lehet így sziruppal leönteni. Tele van szemléletes leírásokkal és anekdotákkal, melyek az ilyen könyvek fő csapását adják, főleg megpakolva a szerző személyes élményeivel „amikor egyszer együtt vacsoráztam a jeles színművészünkkel a Gundelben” amit úgy hint el a szövegre, mint tortára a darát. Ha pedig ez a vacsora a régebbi rendszerben volt, a közben készült, szalvétára firkantott jegyzet kettős célt is szolgálhatott: egyik a monográfiába, másik a BM-nek (ahogy ezt MGP tette a Latinovitsról írott jelentéseiben). nfl