SZÍNHÁZ AZ EGÉSZ VILÁG. Kevin Cline-al láttam tegnap, valamelyik csatornán. És erről eszembe jutott: amikor én játszottam ebben a darabban Méla Jacques szerepét, még nem tudtam, hogy magam civilben is Jacques vagyok. S főleg leszek, 20 év múlva. Az alakításom szarkasztikus voltát annak idején Lukács Andornak köszönhettem, aki kivételesen rendezett is, nem csak mások ötleteit lopkodta, mint a magyar rendezők többsége. Ő hozta elő belőlem a kesernyés filozófiát is, mert annak idején még éltem a világom, és nem gondolkodtam el annak fonákságain. A „színház az egész világ” monológot nem a megszokott színekkel adtam, inkább, mint egy stand up-os, vidáman és könnyedén, hogy ezzel ellenpontozzam, amit a monológ sugall: hogy minden emberi élet értelmetlen. Ha ma játszanám, már eredendően szólna belőlem a monológ, nem kellene színészi eszközökkel megformálnom, csak felmondanám azt a nyolc stádiumot, melyekben most kábé a hatodiknál tartok. A Próbakő társasági, „kávéházi” humora mellett kevesen veszik észre Jacques humorát (Cline sem találta meg), márpedig az a figura, Shakespeare korában valamiféle magányos stand up-os volt: szellemes, bölcs, tele a világ iránti undorral. S ha már összekötöttem e két, látszólag távoli műfajt, elárulom: a mai állj-ki-és-lökd műfajban Bödőcs az egyetlen ilyen mélységű Jacques . Ilyen volt Hofi is, és a fiatal Fábry; utóbbi már beleszürkült a Duna tévé kívánságkosaras közegébe. Bödőcs jó. Cinikus, életszerű, természetes. nfl
2016.09.27. 09:02 calvero56
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://kanadaivadon.blog.hu/api/trackback/id/tr1011746323
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.