TEGNAP BEFEJEZTEM a színészekről szóló regényemet (Út a tükör másik oldalára ), s már ma belekezdtem a következő regénybe, mert csak ebben az üzemmódban tudom elviselni a létezést. Ezért (és más okból) HÉTFŐTŐL néhány hétig ritkábban jelentkezem, s az biztos, hogy nem a megszokott reggeli órában, mert egy új regényötletemet szeretném még forró állapotában kikalapálni. Az avoni hattyú címmel Shakespeare életéről szeretnék fikciós regényt írni (nem a szerelmeiről, mint azok a gagyi filmek), hiszen több metszésponton is tudok rá kapcsolódni: H. Géza bácsitól tudjuk, hogy a nagy drámaköltő szeretett vadászni, sőt orvvadászat miatt menekült el a szülővárosából, lépett le a családjától, hogy mindenféle társadalmi kolonc nélkül tudjon színházzal foglalkozni. Nem monográfia, nem is életrajzi regény lesz ez, sokkal inkább a szenvedély felmutatása, ami arra késztette a drámaköltőt, hogy a 37 művében mindent megírjon, amit a világról tudni érdemes. Hétfőtől tehát bevetem magam a könyvtárakba, és az Erzsébet-kort s a reneszánszt tanulmányozom pár hétig, mielőtt nekifognék. Olyan ez, mint amikor a freskó megfestése előtt a festő fejtanulmányokat készít, és az izmok elhelyezkedését tanulmányozza, hogy a mű anatómiai szempontból is hiteles legyen. Érzem, ismerem ezt a pasit azokból a szerepekből, melyeket eljátszottam már: méla Jaques, Claudius, Próbakő, Kalibán… és az el nem játszottak is munkálnak bennem, mert fejben azok is megvoltak: Hamlet, Macbeth, Lear király… És minden író tudja, hogy arról kell írni, amit jól ismerünk, s én ismerem jól az Avoni Hattyút, s még jobban fogom ismerni, ha megírtam az elképzelt történetét. nfl
Kedves SZABÓ T. ANNA! Tavaly ezt írtam Neked, s most is ez jut eszembe: szép fricska a világ felé, ezen a napon születni. És hozzá teszem, hogy talán könnyebb csonkolt trianoni lélekkel verset írni azoknak, akik nyílt sebbel születnek, amely sebbe naponta hintenek sót. Humorral vagy verssel, mint szépségtapasszal eltakarhatjuk a sebet, de az nem ápol, csak eltakar, de a seb attól még ott lesz a tapasz alatt (ez saját tapasztalat). Szót faragni talán könnyebb azoknak, kiknél költészethez szükséges sérült lélek történelmileg biztosított.
Ui.: Tudtommal, mi személyesen még nem találkoztunk (bár a kedves emlékű nagyapáddal 30 évvel ezelőtt elvileg találkozhattam Harag Gyuri bácsi temetésén, ahol több erdélyi „nemest” ismerhettem meg) mégis veszem magamnak a bátorságot a nyilvánosság előtt kívánni Neked boldog születésnapot. nfl
