JOHANNA volt a neve, én kedvességből Gyehennának hívtam. Pokol izzott a lába között, abban csak elkárhozni lehetett. Ígéretesen indult a színészi pályája, le is szopott érte mindenkit, akinek hírnevébe csimpaszkodva magasabbra emelkedhetett a társulati ranglétrán. Egy darabig a szeretőm volt, és emlékszem, a sörözőben az asztal alatt megfogtam a tésztapuha combját, és tenyerem hernyóként mászott az elágazás felé, és ott a nyálkásan átitatódott bugyi dalolt az erotikáról. Együtt töltöttük az éjszakát, aztán reggel leléptem, elteltek az évek, s egy napon felhívott a Gyehenna. Még azon a héten találkoztunk. Furcsa volt látni őt ennyi év után, olyan volt, mint a túlérett szilva: megfogod, és megreped a bőre, lekvárszerű édes leve a kezedre folyik. Mosolyogtam, de fájt is ez a találkozás, ahogy fáj látni azt a nőt, akit hajdan észvesztően szerettél, aztán egy nap az utcán váratlanul összetalálkozol vele, megpakolt bevásárlószatyrokkal jön veled szembe az utcán a vén szatyor, és a hóna alatt vécépapír rolnikat szorongat. nfl
2016.05.25. 16:39 calvero56
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kanadaivadon.blog.hu/api/trackback/id/tr158746610
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
