BANKETT, DIPLOMA UTÁN.“A múlt, amit olyan nehéz volt felidézni, s ami bizonyára mindig változott egy kicsit, ahányszor az eszébe jutott, ez a múlt itt foglyul volt ejtve, le volt gyűrve, oda volt szegezve egy papiroshoz. Történelemmé vált; most már soha többé nem vedlik vissza zűrzavarrá, nem esik rá semmiféle árnyék.” Karen Blixen
É-vel, főiskolai szerelmemmel olyanok voltunk, mint az ikrek. Az ő bőre barnább, de az arcforma, a hajszín, a termet... És egymáshoz is öltöztünk. Ha én farmert vettem fel love-peace-freedom-os pólóval (egy kör, benne egy függőleges vonal, két oldalszárnnyal), ő, nem vicc!, sarkon fordult, és ment vissza átöltözni, és ő is farmert vett föl, love-peace-freedom-os pólóval. Édes bolond lány volt. Minden találkozásunkkor a mellemre tette a kezét, lassú kiszámítottsággal kezdett lefelé simítani. Egyre lejjebb kalandozott a keze, én meg már rettegtem, hogy megtalálja a farmerem zsebében a laposüveget, aztán lesz a gebasz: hogy már megint iszom. De nem, csak a fa(llo)szomat markolta meg pontos szakszerűséggel. É-re afrodiziákumként hatottak az ide-oda kúrásaimról szóló igaz és hamis híresztelések. Ő nem kedvelte a férfihűséget, de kicsit talán becsülte – ha nem is gyakorolta – a női hűséget. Úgy tartotta: az a pasi, aki egyetlen nőé, az nem is férfi, az valami fogyatékos. Az ilyen férfiak nem vonzóak, ráadásul még udvarolnak is, ami olyan snassz dolog.
Ültünk É-vel az évzáró banketton, a Fészek klub kertjében, az italokkal telerakott asztalnál. A fák között kifeszített drótokon színes lampionok függtek, mindenfelől röhögések hallatszottak. A sarokban álló dobogón egy harmonikás sanyargatta a hangszerét. Tangót játszott, Fender basszusgitár kísérte, ami eléggé oda nem illő volt, mert a basszusgitár rock-zenekarba való. Már említettem: és is voltam basszista a TheatRock zenekarban, és volt az a mondás, hogy volt egyszer egy ember, gitárja volt Fender. Noszóval, basszus!, nem stílusos harmonika mellé a Fender basszus. Mégis volt az egészben valami családias. Grecsó regény, ilyesmi. Könnyű volt odaképzelni egy gyümölcsös kosarat, benne narancs és mandarin, vagy odaképzelni egy macskát, mondjuk, egy fekete kandúrt: dorombolva súrlódik az állat az asztalokhoz, aztán elegáns szökkenéssel a gyümölcsös kosár mellett terem, és ott álomba gömbölyödik. Meleg júniusi este volt, a zakók a széktámlákon függtek, és a piros kockás asztalterítőn egy sárgatrikós darázs szipolyozta a sörfoltot. É és én a társaság peremén üldögéltünk, É nem is figyelt a társaságra, de rám se. Egy külföldi magazint olvasgatott. Arra figyeltünk fel… no, hogy is volt, igen: amikor az osztályfőnökünk bejelentette, hogy a tanárunkat kirúgták a főiskoláról, aki sértettségében bejelentette: nem hajlandó eljönni a bankettra. Akkor már érezhető volt a botrány előszele, és amikor (FOLYT. KÖV. HOLNAP 9-kor )
