Riportok a kanadai vadonból

EGY  ŐRÜLT  NAPLÓJA.  Lajkó Félix zenéje szólt a jelenetek közt, aki saját idegpályáin húzta a vonót. N., a rendezőasszisztens egyik előadás szünetében azzal rontott be az öltözőmbe, hogy túl tudatosan játszom, nem szállt el az agyam, nincs bekattanás, csak olyan MINTHA. És azt javasolta, igyak meg egy deci konyakot, attól majd szenvedélyesebben és hitelesebben lesz őrült a játékom. Nem, mondtam N.-nek, ez túl nehéz feladat ahhoz: két órán keresztül egyedül lenni a színpadon, ahol még partner sem tud kisegíteni, ha bármi van. Ezen kívül azzal érveltem: ahogy részeget is csak józanul lehet játszani, úgy őrültet is csak normálisan. Harmadrészt (de ezt nem mondtam, csak most Neked),  azért nem ittam, mert tudtam: másnap elmeséli a dramaturgnak, hogy konyakosan játszottam, a dramaturg egy telefonbeszélgetésében ezt úgy adja tovább a másik dramaturgnak, hogy a Nomád konyakosan játszott, aztán összetörte a berendezést, az a másik dramaturg úgy meséli el a fővárosi büfében, hogy: hallottátok, a Nomád konyakosan játszott, aztán összetörte a berendezést és megölt két nézőt…  A prücök csak ott van, hogy annak ellenére, hogy a N. tanácsa ellenére NEM ittam meg azt a konyakot, ő mégis úgy mesélte másnap a dramaturgnak, hogy konyakosan játszottam, a dramaturg ezt egy telefonbeszélgetésében úgy adta tovább a másik dramaturgnak, hogy a Nomád konyakosan játszott, aztán összetörte a berendezést, az a másik dramaturg úgy mesélte el a fővárosi büfében, hogy: hallottátok, a Nomád konyakosan játszott, aztán összetörte a berendezést és megölt két nézőt…  Így működik a körmagyar színházi pletykamorze. És lehet, Te most azt kérdezed: akkor nem mindegy, megittam-e azt a konyakot, vagy nem? Válasz: a jegyzet elején (örültet csak normálisan, tiszta fejjel lehet játszani.) Ennek ellenére mégis lement valahogy az előadás, de másnap az a rendkívüli helyzet állt elő, hogy   (FOLYT.  KÖV. HOLNAP 9.-KOR)