ELBORZASZTOTT A LÁTVÁNY, amikor ébredés után észrevettem a változást. Előtte évekig élvezettel futkostam a falak mellett, be-bemásztam a szemetes kosarakba, a kukákba, ritkán még egy kis cukorral is kényeztettem magam, amikor a lakók az asztalon felejtették a mokkás dobozkát. Persze csak akkor, ha nem látták, mert különben riadtan szökkentek volna el az asztaltól, undorral az arcukon, és akkor még örülhettem volna, hogy megúszom ennyivel, és nem csapnak rám a légycsapóval. Ezen a reggelen azonban csoda történt. Ahogy felébredtem rögtön tudtam, hogy ez valami rendellenes dolog. Ahogy valamelyik lábamat meg akartam mozdítani a normális nyolc közül, nem sikerült, és akkor már láttam, hogy valami nincs rendben. Mert csak két lábam volt. És azok is milyenek! Nem a szép rendesen és arányosan ízelt lábaimat láttam, hanem két fehér, enyhén szőrös lábat. Undor és elborzadás borsózott végig a testemen, amikor észrevettem, hogy nincs már meg az a szép kitinpáncélom sem, ami eddig oly sokszor megvédett különböző atrocitásoktól. Ehelyett valami gusztustalan fehér bőr fedte az egész testemet. A hányinger tört fel belőlem, amikor rájöttem, hogy átváltoztam. Átváltoztam emberré.
(Ez az ötletcsíra tegnap hajnalban, az alvászavarnak abban a rendkívüli állapotában jött a fejembe, amikor az agy elkezd abszurd módon működni. Egy hosszabb novellát akarok majd ebből írni. Pedig milyen egyszerű: csak meg kell fordítani a kafkai Átváltozás irányát. Ez annak tükörképe. És ha elolvasod még egyszer, rájössz: a rovar helyettesíthető hajléktalannak is, aki átváltozik „emberré”. Milyen jó, hogy az ötlet egyszerűsége ellenére sem urbánusoknak, sem a népieseknek nem jutott eszébe. És milyen jó, hogy nem tartozom egyik oldalhoz sem, klikkhez, családhoz, társadalomhoz sem. Szabadon lephetnek meg az ötletek.) nfl
