KÉTOLDALI MAGYARORSZÁGBAN SZENVEDEK, LÁZZAL ÉS KÖHÖGÉSSEL. Nálunk kötelező valahova tartozni, és nem csak pénzzel: elvekkel is. Hova állsz?! B-vagy, vagy A? Nincs C, nincs kibúvó, kámingáutolj bazmeg!, mert nem kapsz munkát. Ha valaki nem áll se jobbra, se balra, nyugodtan lehetne akár egy kiló zsír is. Ja, hogy nem tudod, hova tartozol? Kérem, töltse ki az alábbi formanyomtatványt (hívhatja ankétnak is, ha akar oan két pofont, mert annak a rendes neve: nemzeti konzultáció): B – 1. Támogatja a melegek házasságát? 2. Hajlandó befogadni napi két migránst az ágyába (feltétel: szigorúan lábtól). Igen? Akkor Ön baloldali liberális. Vegyük a másik nyomtatványt: A – 1. Elítéli a fenti két pontot? 2. Síkra száll újabb dohányboltok létesítéséért, és a támogatja a fennálló hatalom földárverésen való vagyonszerzését? Igen? Akkor Ön: jobboldali, lengessen a zászlót, a zászlólengetés távol tartja a migránsokat, és a terroristák is bizonyára tartanak tőle. Valamint a kokárdát is nyugodtan viselheti egész évben… ((15 évvel ezelőtt valamelyik kretén azt tanácsolta a Fideszeseknek: a választásokig – két hónapig – kokárdát viseljenek. Talán az stílusosabb lett volna azt tanácsolni: ordítva menjenek az utcán: Viktor! Viktor!...)( egyébként volt, aki meg is tette… pártutasításra, mint a jóféle komcsi időkben, amikor azt skandáltatták az iskolai osztályunkkal: Tito! Tito!, ami ugyanúgy akusztikált, mint a fenti, és mivel én tüntetőleg nem skandáltam, a vegytan tanár a fülemnél fogva rángatott ki az osztály elé, azt rikoltozva: szabotázs!, amit persze én – nem ismerve ezt a szót – úgy értettem: Szabó társ!, aki – gondoltam – valamelyik elvtársa lehet, akit megbüntetésemre hív oda.)( És aki 15 évvel ezelőtt ezt a kokárdás ügyet tanácsolta, annak fejében bizonyára olyan opció is volt, hogy az ellenséges oldalnak ezzel egy időben kötelező legyen két hónapig viselni a csillagot: vöröset… sárgát)). Ne is tiltakozzon uram, nincs C, nincs harmadik út! Azt hiszem, ez nálunk alaposan el lett… szúrva (azért se írom le azt a szót, mert még megdicsér érte valamelyik baloldali esztéta, aztán éghet érte a pofám). Kétoldali Magyarországot kaptam, lázzal és köhögéssel. Köh-köh. A művészet pedig két dolgot csinálhat eme abszurd őrületek ellen: 1. Belátja, hogy nem tudja megváltoztatni a világot. 2. Olyan világot alkot írásban, színpadon, szoborban, satöbbi, ami nem hasonlít a meglévőre. De mielőtt azt hinnéd, hogy az USA-ban ez másképp van, lásd ezt: 1. Támogatja a fegyvertörvényt? 2. Lőparancsot a mexikói határra? Igen? Akkor Ön: republikánus. 1. Ellenzi a fentieket? Akkor Ön: demokrata. Egyébként is felháborító, mennyire nem tudnak viselkedni az amcsik által lerohant országok. Képtelenek úri módon harcolni: szépen felöltözve kaki színű egyenruhában, fényesre suvickolt gyújtóbombákkal, ahogy kulturált népekhez illik. Ehelyett jönnek ezzel a primitív és keresztényietlen öngyilkos merényletekkel, az embernek fölfordul a gyomra. És most gondolj bele, az USA-ban fél év múlva egy trampli milliomos, meg egy nyálhiányos pina között kell majd választani, utóbbinak annyira nem működik a nyálkiválasztása egy rendesebb szopáshoz, hogy a repedsarkú Mónikát kellett segítségül hívni az orális szobában. Egyébként az USA az emberi jogok – szóbeli - fáklyahordozója, abban a kiáltványban azt kiáltotta, hogy „minden ember egyenlő”… persze, nem számít ide – tették hozzá akkor – aki nem fehér, meg a nők, meg a rabszolgák (Jefferson elnök jelzálogot vett föl a saját rabszolgáira, ami olyan, mintha én nem a Fender gitáromra vennék fel jelzálogot, hanem a takarítónőmre… ha lenne takarítónőm). No és milyen álszent szarság, az afro-amerikaiság, amikor például Afrikában láttam, hogy egy afro-afrikainak (értsd: néger) az amcsi vendégvadász úgy dobta oda a kaját, ahogy egy kutyának se. Emberi jogok. He-he. Vagyis: köh-köh. nfl
