SZÉP ÚJ VILÁG (X-akták, X-fucktor) Amikor Huxley ezt a regényt megírta a múlt század 20-as éveiben, tök utópiának szánta, de már a 60-as években valósággá lett, amikor megjelentek a hippik és a szexuális forradalom, amit Huxley a regényében csak utópisztikus valaminek írta meg. De igazándiból az a „szép új világ” mára ért ide. Amit ő megírt, mára ott látható a tévében, mindegy, melyik csatornára kapcsolunk: a kormánypárti propagandában a migránsokat (x-aktás szóval: idegeneket) állatoknak mutatja be, az ellenzékin pedig, a magukat „humanista baloldaliaknak” mondók a saját nemzetüket tartják állatoknak. Huxley is, ahogy Houellebecq is magányos alakok, erős mizantróp beütéssel (Houellebecq állítólag a kutyájával él, de még azzal sem áll szóba). De csak a mizantróp látja tiszta valóságában az embert, tehát csak az tudja teljes valójában megmutatni. Lehet éveken át magányban dolgozni, sőt ami azt illeti, kizárólag magányban lehet dolgozni, de mindig eljön a pillanat, amikor az ember szükségét érzi, hogy megmutassa művét a világnak, nem kifejezetten azért, hogy megtudja a világ ítéletét, hanem hogy ő maga is meggyőződjék róla, hogy műve a valóságban is létezik (ezért jelent olyan sokat nekem az ÉS). De a társadalomban mocskában élő alkotó esetében az individualitás alig több múló fikciónál, el kell hát hagyni a társadalmat, és elmenni a „szigetre”, mint Paul Gauguen. A társadalom kegyei után kuncsorgók könnyen fel tudják venni az alávetettség pózát, amit a kulturális élet szereplői nagyra értékelnek, így könnyen ki tudnak kicsikarni jelentős mennyiségű szeretetet. Ez az attitűd Andy Warhol, csehszlovák „migráns” sikerét is meghozta annak idején Amerikában, hogy állandóan a szeretet után kuncsorgott, és azt sugallta, hogy nem kapja meg. Az ilyen nárcisztikus művészekben, akik ennyire kunyerálják a szeretetet, több gyűlölet van, mint a mizantrópokban (pl. alföldirobi sistergő gyűlöletétől eleget szenvedtem). Tehát a mai „szép új világ” új X-aktás korszakában jönnek, sőt itt vannak az idegenek, és harcol ellenük a filmben a csajszi, aki álleszbikus értelmiségi külsejével sikerrel izgatja a lanyha nemiségű férfiakat, és az a fazon, akinek a privát nevét senki sem tudja kiejteni, mondják Dacsovni-nak, Dukovni-nak, pedig ő szerb származású, és Duhovni-nak kell ejteni, ez padig magyarra fordítva tudod mit jelent? Szellemes, vagy még inkább kísérteties. Az X-akták főszereplőjének civil neve Kísérteties Dávid. Nómen oszt vumen. Mindent egybevetve az én holdvilágnézetemben számos liberális elem van, de közben hiányolom az elszámoltatást, és nemigen érzem magam szolidárisnak az „idegenekkel” szemben, jöjjenek akár a Marsról, vagy innen, arab földről. Én földinkívüli vagyok, és az emberi fajjal sem érzem magam szolidárisnak, pont annyira nem, amennyire az emberi faj leszar engem. Azt is mondhatnám tehát, hogy az emberi fajhoz tartozás érzése napról napra csökken bennem. nfl („Már megunt engem a világ, s hasonlóképpen a világot én.” Charles d’Orléans)
