Riportok a kanadai vadonból

JOSÉ  SARAMAGO  - MEGVILÁGOSODÁS. 2004-ben jelent meg magyarul, de most aktuálisabb, mint akkor. Arról szól, hogy egy fiktív ország kormánypártja megerősödik, eltűnik az ellenzék. A hatalom gőgös és machiavellista elefántcsonttornyába nem hallatszanak fel a szavak, a miniszterelnök azt mondja a médiának: ha a tévéhíradó az enyém, ki szállhatna szembe velem. A következő választásokon, valódi ellenzék híján nincs kire szavazni. És akkor a következő választásokon az urna 100%-ban megtelik üres, kitöltetlen szavazócédulákkal. (Ezt az ötletet javaslom 2018-ra, amikor eldönteni lesz módunk, hogy a következő ciklusban melyik oldal lopjon.) De még csak a regény felén járok, nem tudom, mi lesz a vége. És erről eszembe jut apám. A 70-es évek Jugoszláviájában a hatalom demokráciát játszott, időnként szavazni is kellett, már eldöntött kérdésekről. Apám, bár nem volt párttag, lévén viszont tanár, felkérést kapott a választóbizottságtól, hogy legyen jelen a szavazatszámlálásnál (a választás hitelességének látszatát bizonyítandó). És amikor apám talált egy szavazócédulát, melyen semmi más nem volt, csak egy olyan rajz (a női nemi szervet szokták vásott gyerekek a falra rajzolni ezzel az iniciáléval) és apám odavitte az elnökhöz, hogy ezt most hova tegye, akkor az elnök, gondolkodás nélkül azt mondta: nem is kérdés, hogy ez igent jelent, az ember így fejezte ki pozitív érzéseit a fennálló rendszerrel kapcsolatban. És kivette apám kezéből a cédulát, s az igenekhez rakta. Emígy, igaza volt, a pinát valóban igenelni kell. nfl