MIÉRT NOMÁD? kérdezte Csókán a vendéglátóm, a könyves bulin. Mondtam valamit, de csak a kocsiban (majdnem azt írtam, hogy hazafelé, de épp arról van szó, hogy az nincs) fogalmaztam meg a választ a kérdésre, magamnak, teljes mélységében (még ha ebben voltak ismert elemek is). Hát miért. Mert ebben telt el az életem. Sosem voltam még otthon, soha nem volt hazám. Gyerekkor, szülői ház: „amíg még az én kenyerem eszed…”, albérletek kollégiumok, színészházak (de ezt mások is átélik). Egyik országban ezért vagy idegen, a másikban azért (hogy nem magyarázzam túl). Montenegróban saját kezemmel építettem házat, a nevemen is volt, mégis gyüttment voltam, „dodjos”. A magát demokratikusnak mondó ondó magyar értelmiség sem fogad be, talán mert NEM viselek a testemen bombákat, és csak az egyéniségem színes, és nem a bőröm. A létem sem indokolt, ha Tamásiból indulunk ki: „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Akkor én mért vagyok a világon? Nem fájdalommal kérdem… csak olyan rezignáltan. nfl