VOLT ITT EGY ROMA MUNKÁS A SZOMSZÉD HÁZNÁL . Egyszer beszélgettünk, becsületes képe volt, behívtam, kettesben jobb kávézni , no gyere, ülj le. Komplettát a kávédba? Régen nem beszélgettem senkivel, és bár nem hordozott sok tartalmat az a fél óra, kávézni mégis jobb így. Jöttek az olyan hogyvagyjólvagyokok, aztán meglátta a falon a marhabőr puskatokot. Hogy az mi. Puskatok. Volt puskája? Volt. Hol van? Eladtam. Nem húzom ezt hosszan, mert ha rágondolok, fölcseszem az agyamat még ma is. Mert én, ahogy már említettem, mindig is utáltam a “cigánybűnözés” szót, mert ha egy olyan cigány van, aki nem lop (márpedig a nagy számok törvénye szerint egy biztosan van), akkor azt az egyet megsértem, mint a volt miskolci rendőrkapitány, ha emlékszünk rá. No de vissza. Azt mondja a srác, hogy ő szokott piacolni, adjam oda neki azokat a vadászcuccokat, amire már nincs szükségem, mert mondom neki, hogy abbahagytam a vadászatot. Hogy majd ő eladja, és ideadja nekem a pénzt. Tényleg kifelé voltam már anyagilag, mint kutyaszar a hóból, minden anyagi tartalékom elolvadt már. Jó, mondom neki, és még nagylelkűsködtem, hogy oké, akkor majd felezünk. Erre ő még saját kárára alkuszik, hogy nem, neki csak a pénz negyed része kell (talán ezzel is megtévesztett, beetetett). Odaadtam neki egy csomó értékes dolgot, bőr táskákat, lőszeres acélkazettát, és nem is csak vadászcuccokat, motorfűrészt, fűkaszát. Elvitt mindent, hogy majd vasárnap eladja a piacon. Majd jön, azt mondja, no persze gondolhattam volna. Majd jövök, majd hozom, ezt mondta hátsó szándékkal, vagy legalábbis az elülső szándék nélkül. Még megkérdeztem, amikor a cuccaimmal megrakodva kifelé ment, hogy akkor majd jön-e, hát persze, főnök úr. Aztán úgy jött, ahogy te Barátom. (Ezt nem szemrehányásként mondom, te elfoglalt ember vagy.) Ja, és a nevét is kérdeztem, Baranyi Sándor, mondta. Köhintettem, és azt mondta neki, hogy de tényleg ne vedd bizalmatlanságnak, de a lakcímed? A (egy ismert teret mondott)- on lakom. Eltelt két hét, három, egy hónap, kettő, Baranyi nem jön, a harmadik hónap után elmentem arra a címre, csöngettem, kinyitja egy fazon, mondom a nevet, itt nem lakik semmiféle Baranyi Sándor. (Később kiderült, hogy a nevet is csak kitalálta, Banya Sándor a valódi neve, nómen oszt vumen.) Fél év múlva találkozok vele az utcán. Nem részletezem, mert tényleg csak fölcseszem az agyam. Letagadta az egészet. Még kiabált is velem, hogy mit képzelek, ő ne lop. Egyébként, ha belegondolok, tényleg nem lopott. Úgy járt betörő a lakásomban, hogy én is otthon voltam. nfl
AZ ÍRÁS: HIÁNYGAZDASÁGI ÉLETEM MEGHOSSZABÍTÁSA. Tegnapelőtt fejeztem be a VÖRÖS NAP című pszicho-thrillert, életem legfontosabb regényét. Ennél jobbat még nem írtam. Te is úgy érzed majd, ha olvasod, hogy nincs menekvés, mert az élet úgy van kitalálva, hogy ne is legyen. ÉS: CSÓKÁN NEM CSAK DEDIKÁLOK, KÖZKÍVÁNATRA ELŐADÁST TARTOK ÉSZAK-AMERIKAI UTAZÁSAIMRÓL ((ALASZKA, KANADA (Alberta, Ontario)(a közönség érdeklődésének függvényében lesz benne vadászat, kaland, egyéb.) (És most pár napig nem írok neked Barátom, legfeljebb fotót teszek föl.)) nfl