HÁBORÚ LÖSSZ, EZT MONDTA AZ ÖREG BANKA JUHÁSZ, a Vicsek Károly rendezte, A fajkutyák ideje című jugoszláviai magyar tévéfilmben, amit 1982-ben forgattunk, és 83-ban mutatta be az Újvidéki TV, egy évvel később pedig a Magyar 1. Az azóta tragikusan elhunyt barátom és kollégám, Soltis Lajos a férfi főszerepet vitte benne, e jegyzet írója egy párttitkárt játszott, a Banka juhász pedig önmagát játszotta… dehogyis játszotta, ő egy valódi juhász volt, talán az utolsó igazi juhász a bánáti pusztán. Mint figura is kiváló volt, és csak egy mondatot kellet mondania: „Háború lössz, mert idén több kosbárány születött, mint nyőstíny.” És pontosan nyolc évvel később háború lött Jugoszláviában, és lőtte egymást boldog-boldogtalan, s boldogtalan lett a boldog.
Nem tudom, idén milyen ivararányban született a juh-populáció. De azt tudom, hogy a szilvatermés rekordokat döntött; mindenütt letöredeztek a faágak az iszonytató szilvamennyiségtől, az ágak nem bírták el a súlyt. Ezzel kapcsolatban a jegyzetíró példát John Steinbeck, Érik a gyümölcs című regényéből, ami aktuális lenne, mert a nagy világválságról, és a munkanélküliségről szól, de az nem illene a címben megahatározott témához. Ehhez Ivo Andric , Híd a Drinán című Nobel-díjas remekművét lehet említeni, mely hídon évtizedeken át a jegyzetíró sokszor áthaladt, aztán tíz évvel ezelőtt műemlékvédelemből (amúgy helyesen) lezárták a hidat, és ettől kezdve egy rozsdás, ronda új hídon kellet áthajtani, ha Bosznián keresztül akartunk Montenegróba jutni. Erről az ötszáz éves hídról írta Andric a nagyregényét, amit csak azért hoztam most szóba, mert az ötszáz esztendőt felölelő történet, amikor elérkezik 1914 júniusához, amikor orosz kiképzésre a Fekete Kéz terrorcsoport tagja, Gavrilo Princip Szarajevóban lelövi Ferenc Ferdinándot, abban az évben – a regény szerint – olyan szilvatermés volt a Drina mentén, hogy letöredeztek az ágak, és nem főztek Boszniában slivovicát. (A hülye gép pirossal aláhúzta a slivovica szót, mert a hülye gépnek a hülye programozók úgy táplálták be, hogy az helyesen: sligovica. Te hülye gép!, ne pofázz vissza hülyeséget, mert te csak egy hülye gép vagy, és téged rosszul tanítottak a hülye oktatóid! Mert szerb-boszanac-crnogorac nyelven a szilva az sljiva, és nem sljiga!) No és akkor a regény szerint boszniai medvék is éhen kóboroltak a hegyekben, mert számukra nyáron a hullott szilva jelentette a mindennapi táplálékot. És ha 99 évvel ezelőtt nem is töredeztek volna le az ágak, az akkori lakosságnak egyéb gondja lett volna, mintsem a szilvatermés és pálinkafőzés, mert a fiaikat és férjeiket besorozták katonának, köztük az én boszniai születésű anyai nagyapámat is, akit az olasz frontra vittek, az Isonzo partjára (ahol Hemingway is tartózkodott az idő tájt, miként ezt már korábban, más témában említettem).
Idén nyáron is bő volt a szilvatermés. Letöredeztek az ágak. Menekültek áradnak. Háború lössz. Vagyis, van. A második világháború folyik ez idő szerint. (Mert Churchill-el én is úgy gondolom, hogy a 20. században egy volt, 20 évnyi fegyverszünettel.) És az a német kancellár, kinek felmenői neves fegyvergyárosok voltak (a jegyzetíró is rendelkezett ilyen vadászfegyverrel), békegalambként röpködött, és arra spekulált, hogy majd lenyúlhat egy frankó kis a béke-Nobelt, de most törölheti a száját, mert elhappolták előle. Majd a szemét is törli, amikor, mint a második világháború kirobbantóját, felelősségre vonják. Ismert volt már egy kancellárt, aki 1945-ben, az első világháború végén a halálba menekült a felelősségre vonás elől. Drukkoljuk hát ennek az élemedett, ráncos tokájú fehérnépnek, hogy ne így végezze. nfl
