RENDŐRTERROR 2006.; BRÓKERBOTRÁNY 2015. “Vannak bűnök, melyeket a logika vezérel. MA AZ ELŐRE MEGFONTOLT SZÁNDÉK KORÁBAN ÉLÜNK. Mai bűnözőink már cáfolhatatlan alibivel rendelkeznek, amivel elérik, hogy bíróvá változzon a gyilkos. (…) Azokban a gyermeteg korokban, amikor a zsarnok, hogy dicsősége fényesebb legyen, földig rombolja a városokat; az ellenséget a tömeg szeme láttára veti a vadállatok elé, nem rendül meg a lelkiismeret e bűnök láttán. (…) A szabadság lobogója alatt létrehozott rabszolgatáborok, és a sok vérengzés megzavarja A KÜLÖNBÖZŐ TÁBOROK ítéletét. Azon a napon, amikor a bűn az ártatlanség képében tetszeleg, érdekes áttétel folytán az ártatlant szólítják fel önigazolásra.(…) A lázadás fényében folyassuk tovább az öngyilkosság és az abszurd fogalma körül megkezdett elmélkedést.
Albert Camus, A LÁZADÓ EMBER, Éditions Gallimard, 1951
GENITHÁLIA PAPJA (részlet egy félig elkészült nfl novellából)
Az utca felett füst gomolygott. Emberek rohantak egymást taposva. Kisebb csoport a járdán tipródott, hallottam nyöszörögésüket. A füstben fekete egyenruhások közeledtek, fejükön sisak, a rostélyuk átláthatatlan volt. Kezükben hajlékony acélrúd. Egy nőt vonszoltak, mint valami bornyút. A nő sivalkodott, karmolt, körme lecsúszott a sisak rostélyán. Oldalba csapták az acélrúddal. A nő, pillanatra elhallgatott, aztán még erősebben zokogva ordított, és ismét karmolni akart, de körme beleakadt a sisak peremébe. Mind felszakadtak a körmei, ömlött belőlük a vér. A nő már sokkos állapotban volt. A feketeruhások vonszolták magukkal egy rendőrségi autó felé. Egy fiút csővégről lőttek fejbe a feketeruhások. Gumilövedékkel lőtték meg a fiút, ömlött az arcából a vér, mint a vízcsapból – már ami az arcából megmaradt: a szeme helyén piszkosvörös üreg tátongott, látszott, hogy a csővégről leadott lövés telenyomta a sebet lőporkorommal. A fiú oldalt kinyújtva, föl-alá mozgatta a karjait, mint valami szivattyú karjait. Úgy csapkodott, ahogy a csirke csapkod a szárnyával, miután a fejét levágták. Ekkor a fiú összeesett. Olyan sok szörnyű és hihetetlennek tetsző esemény halmozódott egymásra, hogy egyáltalán nem voltam biztos benne, melyik esemény történt meg valójában.
Az utcába akkor fordult be egy hajnalszürke vízágyú, karvastagságú vízsugarat lövellt a tömeg felé. Némelyeket feldöntött, testük magatehetetlenül sodródott az aszfalton, mások leleményesen fekete esernyőjük mögé rejtőztek. A víz ereje kitépte kezükből, és az ernyő döglött denevérként csapódott a falnak.
Átléptem a földön heverő és nyöszörgő embereken, sűrű füstben elindultam a főutcán a színház felé. Alig láttam magam előtt a járdát, és állandóan belebotlottam valakibe. Egyszer rá is léptem egy sebesültre. A hasára léphettem, halkan felnyögött a talpam alatt. Hányinger endelgetett. Görcsösen rángatózva okádtam, amikor felegyenesedtem, láttam, hogy egy feketeruhás rám fogja a puskát. Az ágyékomra célzott. Elé kaptam a kezem, ahogy a tökönvágástól védekezik az ember. Erős ütést éreztem a tenyeremen. Nem néztem meg a sebet, rohanni kezdtem a színház irányába. Csak két utcával arrébb pillantottam a kezemre. Csuromvér volt a tenyerem, úgy nézett ki, mint egy kopaszra borotvált női genitália, a havonta visszatérő állapotában. Genithália papja lettem, sziszegtem magam elé, és a másik kezemmel elszorítottam a csuklómon az ereket, így siettem a színház felé. A Guns ‘m’ Roses szólt egy kévézóból, Welcome to the Jungle.
