Riportok a kanadai vadonból

három napig Öreg hölggyel foglalkozom Szegeden. Sokféle démon lakik bennem; némelyiket kiírom magamból, másikat kijátszom magamból. Azt a démont pedig, ami legjobban megkeserítette az életemet, végképp megöltem magamban. (No, ezt a titkosírást fejtsd meg, Barátom!...) C.

A falhoz dőltem. Báván meredtem magam elé ólmosan, fáradtan. Sokáig álltam ott lihegve, előregörnyedve, kezemmel a térdemen támaszkodva. Aztán ellöktem magam a faltól. Olyan gyönge voltam, hogy szinte nem is mentem, hanem sodródtam előre a levegőben, mint a pitypang elszálló…

Tegnap hajnalban már az alkotás lázában ébredtem. A figurák dühödt táncot jártak a fejemben. Ki akartak bújni onnan, életre akartak kelni, élni akarták a maguk önálló életét. A jelenet, amely olyan nehéz volt, hogy elkeseredésemben félbehagytam előző nap, most világosan,…

Azon a tavaszon üzenet várt a portán: a Másik színház igazgatója nézte az előadást, szeretne velem beszélni, a büfében vár. Szándékosan megvárakoztattam: mindig élvezettel provokáltam a hatalmasokat; a szokásosnál tovább sminkeltem le, kényelmesen öltöztem át. A büfé…

  Színes pokol címmel könyvet írtak a színház világáról – erre utal mai jegyzetem címe. Harmincöt év színházi gyakorlat után elbúcsúzom a színházművészettől. És örömmel teszem. Mert gyermekkori vágyam teljesült: az első magyar Vadászati Múzeumban kaptam állást.…

Hajós Juci költő és színésznő volt. Rendszerint félmeztelenre vetkőzve szavalt. Kamasz voltam, még jóval érettségi előtt, amikor először hallottam róla. „Apám, gyereket akarok tőled!” Ez egyik versének címe volt. És tíz évvel később, amikor a színház pincéjében…