Nem nagyon olvastam írót, aki tökéletesen használta volna az írásjeleket. Magamat is ide értem. Márpedig egy rossz helyre elhelyezett vessző egészen más értelmet ad a mondatnak. Olyan ez, mint a kötéltánc: ha a kötélen lépkedő ember rossz helyen fogja meg az egyensúlyozó rudat, lezuhan. A mondat is lezuhan, ha nem jó helyen van a mondatnak értelmet adó, azt kiegyensúlyozó vessző.
Oscar Wilde, a felelőtlen és eltökélt provokátort, mikor egy estélyen megkérdezték, ugyan mivel töltötte a napot, nagy komolyan ezt felelte: „Egyik novellám nyomdai levonatát javítottam. Egész délelőtt töprengtem, végül kihúztam egy vesszőt. Délután folytattam a munkát, aminek az lett az eredménye, hogy visszaállítottam azt a bizonyos vesszőt.”
Mostanában sokszor olvasom Mark Twain naplóját, aminek reprint kiadása 1987-ben jelent meg, száz évvel az első megjelenés után.
Mark Twain az alábbi rövid levélke kíséretében nyújtott be egyszer egy kéziratot a kiadójának: „Uraim! .,;:?!()-’… Szíveskedjenek ezeket tetszésük szerint elhinteni a szövegben”.
C.