Hogyan tegyünk tönkre egy jó énekest.
Végy egy tehetséget. Minél tehetségesebb, annál könnyebb a folyamat. Ha a példának vett tehetség még valamiben különleges is, hagyd futni, mert a tönkretételére irányuló nemes kezdeményezésed elbukik annál a pontnál, hogy ő úgyis tönkreteszi megát, nem kell ahhoz a te segítséged.
No. Miért mondom ezt? Mert van egy zenekazettám, amit naponta többször meghallgatok (évek óta). Ez a 4 Non Blondes együttes kilencvenes évek közepén keletkezett zenéje. A „zászlós” daluk anno minden zenecsatornán folyt a vízcsapból is. Három akkord: G dur, A mol C dur. De amit ebbe beleraktak!::: huhh!
Amilyen hangja van ennek a nőnek! Olyan lágében is megszólal, ami férfinek is mély lenne. De nem az a hátultöltős szakállas nő, aki mostanában divatos (a 20. század elején cirkuszban mutogattak szakállas nőket…) Ez az énekesnő egy szép, valódi nő. Linda Perry a neve. Kitalálták a karakterét.
Hogy ne taglaljam, és visszatérjek a nyitó mondatomra: ezt a nőt olyan egyszerűen tették tönkre, kábé 15 évvel ezelőtt, hogy tanítani kellene azok számára, aki mások tönkretevésé okoz kielégülést. Először is a bulvárban elhíresztelték, hogy nem is nő, hanem átoperált férfi (pedig ez még előny is lehetett volna, a kilencvenes években Eurovízio dalfesztivált nyert egy izraeli átoperált… akármi, miközben tök hamisan énekelt). Azután elhíresztelték: leszbikus. Nyert 4 százalékot, de elvesztett negyvenet.
C.
