Ma hajnalban hallottam a rádióban (nem hallgatok kormánypártit, mert a párti az mindig párti…), hogy ma már csak Fideszesek kerülhetnek helyzetbe. Nos, én soha nem voltam párttag, Fidesz tag sem… De amikor Mathias Russ leszállt kisgépével a moszkvai vérvörös téren, akkor tapsolva és örömömben kurjongatva mentem végig Nyíregyházán ((akkor ott nomádkodtam, és akkor még elhittem ennek a spontaneitását. Ma már minden dicső tettről kiderül lassan, hogy előre megszervezett, a szijáé (szíjjále) által szponzorált… dolog volt; mint pl. az úgynevezett rendszerváltás, a romániai forradalom…s a többi hazugság)).
Ott voltam a Duna elterelése elleni tüntetésen – de nem léptem be a Fideszbe. 33 délutánon voltam ott a közélet legundorítóbb férge elleni tüntetésen, ezért elvesztettem az állásom (mégsem léptem be a Fideszbe). Ja… hogy akik ma hatatomban vannak, nem tudják ezt… mert ők esetleg nem voltak ott…? Ők akkor még emeszempések voltak – ma Fideszes állampatkányok.
Itt vagyok, mint fák tövén a bolondgomba (némi József A. áthallással), hatvan előtt, Hatvanban, kiabálhatok. Hetek. Mint a japán harcos, akit a hatvanas években megtalálták, és aki még nem tudta, hogy vége a világháborúnak (bár lenne végre vége a világ háborodásának!…)
Nem lesz vége. Mert az ember evolúciós vakvágány. Teremtési selejt, a teremtésit!
Az ember nem más, mint Isten által a hatodik napon a Földre köpött turha.
Marad a háború diadala. A megháborodottak evolúciós viadala.
C.
