A cím Weöres Sándor Jazz című versének kezdő sora. Azért nem tettem idézőjelbe, mert itt nem idézet a funkciója, hanem életérzés.
Nem akarok sehova visszamenni, ahol már voltam. Nem akarom látni a szülőföldemet, a Csík-ér partot, ahol első és utolsó szerelmemmel voltam. Nem akarom látni első és utolsó szerelmemet sem, sem a köztük lévő sokat. „Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni” (Adamis – Popfesztivál) a tartományt, ahova a szülőföldem tartozik, mert „Jaj, de utálom a politikát…” (István, a király), aminek hamis döntésével oda tartozik. De ha nem tartozna oda, ahova, akkor sem akarnám látni, mert az a tartomány nem tartja meg az értékeit. Egy-egy kivétellel nem akarom látni volt barátaimat, színésztársaimat, vadásztársaimat sem. Nem akarok látni senkit, akivel kapcsolatban voltam; nem akarok semmit látni, ahol voltam, és ahol még nem voltam. Nem akarok itt lenni, ahol vagyok, és utálom, hogy nem vagyok ott, ahol nem vagyok. Kivétel nélkül nem akarom látni volt vadászterületeimet és vadászházaimat, mert nagyon fáj, ha az ember régi emlékekkel lakik egy fedél alatt.
Egy helyre vágyom csak. Ahol majd meglelem nyugalmam.
C.
