Ezt még el kell mondanom, mert életem egyik legszebb élménye volt, amikor tegnap este Lea diplomavizsgáját láttam az Operaházban. Ott találkoztam Várnai Péterrel, aki a Vígszínház művészeti titkára, aki ért a baletthoz, és elfogulatlanul (nem úgy én), azt mondta:" Lea valódi hős, mert sérült lábbal..." (ínhűvelygyulladás) ..."is végigtáncolta a feladatot". Amit őrá építettek fel, hiszen az ő figurájára épült a vizsga. Az a baj, hogy nekem az egészet a meghatottság könnyein keresztül kellett végignéznem, mint mikor szakadó esőben nézed a tájat az ablakon...lelked ablakán át.
Az utolsó jelenet egy skótos, nagyon ötletes modern tánc volt. Ahol szerintem jól tudták volna használni Lea remek színészi képességeit. De folyamatosan visszafogták az arcjátékát, pedig abba a stílusba belefért volna néhány huncut grimasz is, ami nagyon jól áll Leának.
Ma Lea diplomát kapott; diplomás balettáncos lett a lányom. Augusztus 1-től az Operaház művészi állományában.
Én meg nomádkodom tovább.
C.
Utóirat: amíg nem veszek mobil internetet, nem tudok írni.
