A szivacsra terítettem a szépcsúnya nőt. A következő pillanatban a nő nyelve már a számban volt, a nedves és meleg, követelőző izom, egy titokzatos anaconda, ami a nyelvem köré tekeredett és igyekezett fölébe kerülni. És a farmernadrágom merev anyagán keresztül is éreztem a keze melegét, amikor a nő lenyűgöző pontossággal markolva meg engem, a lényegre kívánt térni.
Aztán, a hajnal első színeváltozásakor a szépcsúnya nő kezét megfogva elindultunk a kunyhóból a kocsi felé.
Mentünk, mint két szerelmes, akik szeretkezés után sétálnak, ahogy csakugyan volt. Galambkék hajnalban ballagtunk a nyárfák alatt, az égen bíbic bucskázott és a vízen kormoránok tocsogtak. A tó vize acélszürke volt. Az éles súrlószélben a kanadai rezgőnyár levelei halkan cidriztek. Hatalmas égbolt, világos, rajta sötét, palaszínű csíkok. Kimentünk egy mólóra, mely brutálisan nyúlt be a tóba. Leültünk a peremére, s a deszkák résein keresztül néztük az alattunk imbolyogó mocskos vizet. A móló tartóoszlopaira zöld, nyálkás réteg rakódott, hínár haja lengett a vízben. Mint egy vízbefúlt szűzlány szétbomló haja. Halkan felröhögtem. A szépcsúnya nő rám pillantott, s ahogy néztem megejtően szépcsúnyácska arcát, úgy éreztem, hogy ez a lány nagyon megérdemelné, hogy szeressék. És abban a pillanatban szerettem is, de azt is tudtam, hogy ez a pillanat csak addig tart, ameddig egy pillanat tarthat. Kezemet a térdére tettem. Ujjaim, mint őshonos pannon lábatlan gyíkok, lassan kúszni kezdtek a szoknyája felé. Ő úgy tett, mintha nem venné észre, térdeit lassan, mintha csak véletlen tenné, szétnyitotta. Tenyerem vak tengeri csillagként bújt tovább befelé, egyre beljebb az izgalom algáinak sűrűjébe. Aztán hanyatt döntöttem, locsogott alattunk a móló alá szorult tó vize. A móló lábai ott álltak a szennyes lében und lében lásszen. Közelről néztem az arcába. Miféle élet várhat e szépcsúnya nőre? Ki óvja meg a gúnyos mosolyok ellen, a barátságos szomszéd hentes ellen, aki büdös húst mér ki számára. Azok ellen, akik lenyúlják a pénzét, akik megtömik, felcsinálják és magára hagyják, miután azt hazudják, hogy lesz legközelebb. Éreztem, hogy összecsapnak a fejem felett az együttérzés hullámai.
– Már soha többé nem találkozunk – mondtam a szépcsúnya nőnek szeretettel, és forrón megcsókoltam.
– Tudom – mondta ő szeretettel, miután megcsókoltam.
Már magasan járt a nap, amikor a kocsihoz értünk. Fény szikráztatta a reggeli rézsút fényben szégyenlősen a fű közé bújt pocsolyákat.
A városba érve egy piros jelzésnél kiszálltam. A lámpa zöldre váltott, s a szépcsúnya nő elhajtott.
Calvero
