Iménti leveled meghatott, és köszönöm, hogy engedélyezed írásom publikálást a Nimród augusztusi számában.
Vébé egyik meccse előtt nyilatkozta a brazil szövetégi kapitány: csak legjobbnak, elsőnek szabad lenni. Mert a második, és az utolsó között már nincs különbség. Te a legjobb vagy a magad területén. ((Esetemben ez nem ilyen… hm… szerencsés. Színészként már végképp lemaradtam erről… nem csak azért, mert nem volt szerencsém. (Más területen még „csapataim harcban állnak” az elsőségért)).
Te hat hónap alatt végigjártad Kitty bátyánk afrikai útját. Nem tudom, tudod-e, hogy Rudolf Andor, Alaszkában élő honfitársunk kíséretében én végigjártam Zsiga bácsi alaszkai útját, és gránit emléktáblát helyeztünk el az Old Steese út mellett, kokárdával , ama hely közelében, ahol Zsiga bácsi a karibuit lőtte. ((Magam is lőttem ott szintén két karibut). Utolsó híreim szerint még nem lőtték szét a táblát a bunkó amerikai vadászok)).
És, időrendben eme esemény előtt kábé tizenöt évvel leveleztem Nagy Endrével, s mint később megtudtam, a válaszokat Bozóki Laci írta, aki anno a titkára és vadásza volt Arushában. És kilencvenhat júniusában, a negyvenedik születésnapomon magam is eljutottam Afrikába, és ugyanaz a Lou Hallamore vadászatott, aki Lacit is, amikor Zimbabwe-ben vadászott. (Később Bozókival is barátságba „keveredtem” (pedig vele nem könnyű, mert olyan a természete, mint a tasmán ördögnek… vagy, mint nekem)).
Ezt akartam írni neked, először e-mail-ben… aztán úgy döntöttem, nyilvánosság elé teszem köszönő szavaimat.
Barátsággal
nfl
(Calvero)
