tudom neked is írni Barátom, amit nemrég Valakinek írtam: hajnal óta próbálok írni egy cikket a Kitty kiállításról, de nem tudom érdemében megfogni a témát. (Talán túl vékény a téma? ezért siklik ki a markomból? Nem tudom.)
Ami a lényeg: tanult szakmámnál és lelki alkatomnál fogva mindig hajlamos voltam a drámai megfogalmazásokra, a túlzásokra: túlzott lelkesedés, vagy túlzott düh. Színészként sem tudtam úgy tenni, ahogy Sztaniszlavszkij tanította: "mintha". Nem! Mindent ezerrek, beleélve, beleadva mindent... vagy semmi, depressziósan ülni, és nézni a köldököm.
Ez van. Lehet nem szeretni engem, én is sok mindent nem szeretek (általában jelenségeket). Régebben azt mondták: összeférhetetlen vagyok. Erre -- nem saját kútfőből -- Latinovits mondatával válaszoltam: " Igen, a tehetségtelenséggel és gonoszsággal nem akarok összeférni!" (Idézet a Ködszurkálóból).
C.
