jön álom a szemere. Stones szól a rádióban. Mennyire kiszámíthatatlan, és rendszer nélküli zene! Már több mint ötven éve.
A vokálok esetlegesen felhangzók. Az akkordok... nem a bídzsiszes meg bitliszes: gédur-ádur-dédur...
Hanem a gédur után meglepik a fület egy ciszmollal, amitől az ember füle bedurran, és amikor az ember hozzá képzeli Ron, vagy Keith roncs arcát, amikor a szólót játsza, akkor a haját tépi örömében!
C.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
