Beatrixnak, hogy elmegyek.
-- Jó, mikor jössz vissza?
--Nem jövök vissza.
--Aha, akkor lecsót kérsz majd, ha visszajöttél?
-- Mondom, nem jövök vissza.
-- Értem, akkor nem kérsz lecsót.
-- Nem kéérek leecsóót.
-- Mit kérsz, ha visszajössz?
-- Téged kérlek, értsd már meg.
-- Mit?
-- Hogy nem jövök vissza.
Sírni kezd. Mint minden nap eddig.
-- Ha öt év múlva elhagysz, én a vonat alá vetem magam!...
Kintről behellatszik a pesti ícé zaja, ahogy lelhalad a ház mellett.
-- Nincs öt év, öt nap, esetleg.
-- Öt nap múlva mi lesz?
-- Nem értettél meg?! (Kezdem türelmem veszteni). -- Elmegyek, elviszem a csomagjaimat, és nem-jövök-vissza!
-- Aha, tehát nem lecsót. Pörköltöt, kicsit megpörkölve, ahogy szereted...
-- Nem lecsót. (Feledtam mára e témát). -- Pörköltöt. Megpörkölve. Ahogy szerettem. Jóéjszakát!
C.
