élettársam ma megfenyegett ((akinél összes trófeámat, bútoromat, minden egyéb tárgyamat hagytam, amikor elhagytuk egymást (mert nem volt hova vinnem életem vadásztermését)), hogy ha hamarosan nem viszem el onnan az ingóságaimat, akkor kiteszi az utcára, a lomtalanításba. Lombtalan életem most nyújtja be a számlát. Mert nincs hova vinnem. (Leszámítva, ami múzeumba kerül). Lombtalanul, hontalanul sodródom tovább is, nomádként a semmi legelőjén, az "Isten kertjében".
Széchenyi Zsiga bácsinak milyen mázlija volt: egy gyújtóbomba elintézte ezt a problémát: 13oo trófeája "jó helyre került", kicsinyítve elfért a fejében, az emlékezetében. (Ő is ezekkel a szavakkal vígasztalta magát az Ünnepnapokban).
Nem lehetne gyújtóbombát rendelni arra a házra?... Hogy nekem se legyen többé gondom ezzel.
C.
