Nem az Eldorádó melletti, esetlegesen létező aranybányáról akarok írni. Hanem a Caming out-omat tenném most meg, és írnék neked arról a széles körben talán nem ismert problémámról, hogy többszörösen visszaesőként, az utóbbi években súlyos alkoholproblémáim voltak. És bár a szenvedélyem (és ellenségem) több mint fél évig lekötözve tépte bennem a láncát, nemrégiben elszakította, és kiszabadult. De háromheti rosszalkodás után ismét lekötözve vinnyog bennem; tiszta vagyok ((amit megkönnyített egy (remélem csak enyhe) egészségügyi dolog)). Ha Csáth Géza orvosi pontossággal, részletesen, önmaga iránti kíméletlenséggel írhatott a naplójában saját szenvedélybetegségéről (bár nem a nyilvánosságnak szánva), akkor én miért ne tehetném ezt meg (meg különben is írtam már erről neked, Barátom).
Peter O’Toole híresen cinikus mondata: „Az alkohol a legszörnyűbb kábítószer. Ezért választottam.”
Igen, a legszörnyűbb, magam egyenesen az ördög megtestesülésének tartom. Mindjárt elmondom, miért.
De előtte: már kezdő vadászként olyan társaságba kerültem, ahol a vadászatok után mindig nagy ivászatok következtek. És én nem akartam kiközösített lenni, ezért hát lépést tartottam velük. Ugyanez volt a Főiskolán. Amikor Gáspár Sanyival laktam együtt, minden reggel elővette az ágy mellől a pálinkás butykost, és azt mondta „igyunk egy kis Szentesi Csodát, hogy gyorsabban felébredjünk”. A premierek utáni tivornyák… Aztán, amikor a rock-zenekarunkkal játszottunk, azt követően két napig tartott az őrület. És így tovább.
Öt évvel ezelőtt közel egy évig tiszta voltam. De hat hónap után az ördög erősebbre kapcsolt: napokig a Zöldszilváni bor ízét éreztem a számban (érdekesség, és az ördög alulinformáltságának bizonyítéka, hogy ez a borfajtát sosem szerettem, mindig vörösboros voltam). És közel egy évvel később Kanadában, amikor lőttem egy fekete medvét, és a munkáltatóm megkínált… nem tudtam ellenállni az ördögnek, és az ördög hamarosan ismét hosszú időre elfoglalta sajátjának vélt birtokát, a testem. Mert az ember már pár hónap absztinencia után is azt hiszi, hogy most megerősödött benne az ellenállás, nem eshet vissza. És tudod, mi van Barátom? Nem az, hogy előröl kezdődik a folyamat; hogy előbb keveset, aztán egyre többet… Nem. A visszaesés után a szenvedélybetegek ugyanott folytatják, ahol abbahagyták, nincs lassú folyamat, hanem rögtön sex-dogs-rock and roll, nyomjuk padlóig a gázt, zzmeg!
Tavaly közel egy évet töltöttem egy határontúli faluban, szigorú anyai felügyelet alatt. Hónapokig nem ittam, helyette megírtam a Farkasfogat. Aztán elmentem egy castingra, ahol csalódásomra nem válogattak be… és akkor a búfelejtő…
De utána megint hosszú hónapokig semmi pia; ez alatt ismét írtam egy regényt, és elolvastam ötven mások által írottat.
Egy hónappal ezelőtt aztán egy keserű pillanatomban a „keserű”pohár után nyúltam… amit aztán két hétig el sem eresztettem.
Csak akkor álltam le ismét, szándékom szerint örökre, amikor éreztem, hogy itt már baj van (by-by My májbaj).
C.
