Nem örülök a Fidesz kétharmadának (pedig mindig a szavazójuk voltam). Mert ez kétszer egymás után túl sok erőt ad a kezébe. A 6almat emberek csinálják ((eredetileg még emberek érdekében (polis), de ki emlékszik már az ókori időkre…!) Nem is azért féltem a Fideszt, amit a hellerágnesek kárognak csattogó műfogsorukkal (enyhe képzavar: a műfogsor nem károg), szóval csattog a heller szája a nyugati sajtóban, hogy…
Azért féltem, mert minden emberből valót elront a 6alma. Az ősbűnt csak 1 alma okozta, abba lett beleharapva faszául, isteni parancsra, azóta a civilizáció rohadó fája kitermelt még 5almát, hogy teljes legyen a fél tucat, a 6alma, az emberiség végleges kárhozata. Hosszú életem során láttam én már több igazgatót (pedig az még csak nem is igazi 6almas… csak olyan nyúlós almás rétes), szóval láttam őket még normális korukban, aztán a 6 almába harapás mesebeli mérgezésétől (Csipkerózsika?) megváltoztak, fanyar és gonosz lett az arcuk, mint kik zöld almába haraptak; álomba szenderültek, vagy egyszerűen „almabort inhaláltak az Isten kertjében”, hogy jóféle és egészséges almafajtát idézzek ide a Quimby nevében: a költészet 6almát (úgyis időszerű, így április 11 után).
Nem lesz jó vége ennek a kétharmadnak. Mondom ezt úgy, hogy azok a határontúliak szavazták be a Fideszt a kétharmadba, akiktől a közélet legundorítóbb férge (emlékeztetőül: gyéef), óvta a trabantmagyarságot: 23 ezer román, satöbbi… emlékszünk. És lám, joggal rettegett tőle az a féreg és a férges népe (pontosabban: a nép férgese, hogy ne általánosítsunk) mert valóban azok szavazata okozta ezt a (számomra most) helytelennek és károsnak ítélt állapotot, a kétharmadot. Van hát okuk a károgóknak. Kár. Hogy így van.
Minden hatalom undorít, az egyetlen megvesztegethetetlen Robespierre óta többségükről kiderült, vagy tudtuk kezdetektől fogva, hogy műveletlen tufa, vagy gonosz kurva, vagy mindkettő, ha nőről beszélünk ((jut eszembe: Torontóban megismerkedtem egy asszonnyal, aki Pécsett osztálytársa volt az egyik politikusnőnek… lám, már a nevét is elfelejtettem, pedig egykor államelnöknek jelölték Sólyom ellenében… De hát a politikus olyan, mint az újságpapír: ma még címlap, holnap vécépapírként találka egy egykor kinyalt seggel; nevét zubogva elhúzzák a vécén... Szóval ott Torontóban azt mondták, hogy az a nő (akkori állapotában: lány) az osztályuk legbutábbja volt)). Ne legyen illúziónk, ilyenek mind, a diplomamunka-tolvaj államelnököktől a vécésnénikig, akik hatalmuk bűzét nem érezve ordítanak rád: náá mi váán fiatalember, ide a pénzt! Elégtételt csak az nyújtana, ha az egykori nemdéefes dávidibolya ülne ott a bűzben, vécésnéniként, egy vécé sarkában.
„Ide a pénzt!” mondaná, és szőke haja lebbenne a szélben. Milyen szélben? Hát abban.
És kékítőt oldana a pénze mosodájában.
Calvero
