HTML

Riportok a kanadai vadonból

Friss topikok

  • Lusuka: Nagyszerű pénzkereseti lehetőségek, fotózással, forditással, sorozat és kép feltöltéssel, facebook... (2018.07.05. 23:36)
  • Tuco Ramirez: Azt tudom erre mondani, amit a Vörös Rébék mondott Pörge Daninak: Kár! Kár! Kár! (2017.11.07. 14:53)
  • Tuco Ramirez: Most nagyapa vagy nagybácsi? Több bejegyzésben is keveredik a kettő. Vagy arrafelé így is úgy is m... (2016.07.20. 14:47)
  • Világnézet Netes Napló: Tigáz. Van még magyar ember, aki ezt a céget kedveli és nem utálja? A mi történetünk itt van leírv... (2014.08.16. 07:31) Gáz van tigáz
  • LukeSkywalker: Ez sem jó. Helyesen: Child in Time (2014.07.24. 10:58) Helyesen: Child in Thime

Linkblog

Földieper a kertben

2014.03.09. 09:08 calvero56

Csodálkozunk a bíróságok működésének alacsony hatékonyságán? Az istenért! Istennek számtalan bírósági tárgyláson kellene magyarázkodnia, hogy miért űzte ki Ádámot és Évát a Paradicsomból. Csak azért, mert megszegtek egy igencsak önkényes törvényt, amelynek semmi jogalapja nem volt, azaz mert ettek a Tudás Fájáról. Ha nem akarta, hogy ez megtörténjen, miért tette oda azt a fát az Édenkert kellős közepére…! Az egész kert tele vonzó gyümölcscsel: almával, földieperrel… Ki tud annak ellenállni? Azon kívül, hogy rossz helyre ültette a fát, még csak el sem kerítette (nem, nem áramot vezetve bele!) Nem vette körül figyelmeztető táblákkal, hogy: Figyelem! A fáról enni tilos és életveszélyes! A legalapvetőbb óvintézkedésekről is megfeledkezett, és ezáltal veszélyeztette az arrajárókat. Aztán még neki állt feljebb, hogy kiűzetés…! És az örök élettől való megfosztatás, miközben pedig önmagának ezt fenntartotta. Ugyanmá’! Minden hatalomnak maga felé hajlik, istenkém! Ja, és még felbujtással is vádolnám, hiszen ő maga hívta fel az emberpár figyelmét a fára, még a pontos helyét is elárulta. Amúgy talán felé se baszarintottak volna a nyomorult gyümölcsének, aztán az öreg kert-tulajdonos meghirdethette volna a “szedd magad” akciót, vagy magának kellet volna elvégezni a szüretet, és a piacra tolni a termést. De nem, ő tilt, büntet, s aztán, mint egy elhízott csősz, jött azzal a nevetséges üldözési jelenettel… Mint minket gyermekkorukban az öreg Dukay, akinek ettünk pár szemet az utcára kilógó cseresznyefájáról. Az angyalok pedig jót röhögtek rajta, mert mióta Lucifer elhagyta őket, eltűnt társaságukból a legvonzóbb showman, aki érdekessé tette az angyali életet. És miféle jogrendszer szerint igazságos az, hogy a gyömölcstolvajok utódai nyögik apáik bűneit. Ezzel az idők végeztéig lejáratta az igazságszolgáltatást. Megteremtette azt a precedenst, ami, mindegy, hogy logikus vagy abszurd: a tárgyalások során mindig az erősebb győz, vagy aki jobban megvesztegeti a bíróságot ( emlékezzünk a feleségét megölő amerikai sportoló-színész O. J. Simsonra, és előre láthatjuk Pistorius ügyét is.)

No, de térjünk át egy másik kertbe. Ezt a történetet több mint negyven évvel ezelőtt hallottam Szkopál Bélától, aki az akkori Újvidéki Rádió sztár műsorvezetője volt, a Futótűz című zenei műsorát többen hallgatták az anyag országából is, mint a B. Tóth Lászlót, vagy mint a Rádió Luxemburg zenei műsorát (részben azért, mert utóbbit tiltotta az akkori hatalom.) Szkopál, e vicc elmesélése után nem viccelt: a következő héten kivándorolt Los Angeles-be, ahol ma is él, és néha onnan tudósít a Duna TV-nek.

A történet így szól, rövidítve: Látogató jön a bolondokházába. Lát egy ápoltat, ahogy a kertben foglalatoskodik a földieper-ágyások körül, amit terápiás okból néha engedélyeznek az ápoltaknak. Megáll mellette, és hangosan, tagolva kérdezi (pedig nem a halláskárosult az illető): Jóónapoot! Tráágyáázni tetsziik?

Mire az ápolt fölnéz… darabig nézi a látogatót, aztán azt mondja: Én… cukrozni szoktam…

Majd ismét az ágyás felé fordulva: …De hát én bolond vagyok…

Nos, innen üzenem nagy tisztelettel a Miskolci Városi Rendőrkapitányságnak és dr. Sz. E.-nek, a miskolci Semmelweis kórházba: én is cukrozva eszem a földiepret. És szeretve ajánlom nekik az alábbi idézeteket:

“Egyszer láttam egy nőt, aki üveges tekintettel, meztelenül sátálgatott Ljubljana utcáin –, amikor a hőmérő mínusz öt fokot mutatott. Odamentem, hogy segítek neki, de nem fogadta el a kabátomat. Az ő világában talán éppen nyár volt, s talán forró volt a teste a vágytól valaki iránt, aki várt rá…

(…)

Aztán egyszer egy hatalmas varázsló el akart pusztítani egy egész királyságot, ezért megmérgezte a kutat, ahova inni jártak az emberek. Aki ivott a vízből, az megőrült. Másnap reggel az egész lakosság ivott a kútból, és mindenki megőrült, a királyi család kivételével, mert nekik saját kútjuk volt, amelyhez nem fért hozzá a varázsló. A király aggódott a népéért, és próbálta kormányozni őket: egy sor biztonsági és egészségügyi rendeletet hozott. De a rendőrők szintén ittak a vízből, így hát értelmetlennek tartották a király rendeleteit, és nem tartották be. Amikor a lakosság értesült a király rendeleteiről, mindannyian egyetértettek, hogy a király megőrült, és ezért ír ilyen sületlenségeket. Sőt, összegyűltek a palota előtt, és teli torokből kiabálva követelték, hogy mondjon le. A király elkeseredett, és kész volt elhagyni a trónt, de a királynő megállította, és azt mondta: Most pedig elmegyünk a kúthoz, és mi is iszunk belőle. Akkor olyanok leszünk, mint ők. És így is lett: ittak a vízből, és nyomban zagyvaságokat kezdtek beszélni. Az alattvalóik pedig pedig meggondolták magukat: olyan bölcs királyuk van – miért ne kormányozhatná továbbra is az országot? Az országba visszaköltözött a nyugalom, bár a lakói egész másként viselkedtek, mint a szomszéd ország lakói. A király pedig békében uralkodott élete végéig.

(…)

–Mi a valóság?

–Amit a többség annak tart. Nem feltétlenül a legjobb, és biztosan nem is a leglogikusabb, de ez felel meg leginkább a közösség érdekeinek. Látja, mi van a nyakamban?

–Nyakkendő.

–Helyes. Logikus válasz, teljesen normális emberre vall. Igen, nyakkendő. De egy őrült azt felelné, hogy a nyakamban egy színes rongydarab van, ami nevetséges, haszontalan, és bonyolult módon van megkötve. Akadályozza a fej mozgását, és a lélegzetvételt is megnehezíti. S ha nem vigyázok, bekapja a ventilator, és meg is fulladhatok. Ha egy őrült megkérdezné, mire való a nyakkendő, azt kellen felelnem: az égvilágon semmire. Valójában rabszolgaság, a hatalom és a távolságtartás szimbóluma. De ha megkérdezünk egy őrültet és egy egészséges embert, hogy mi ez, azt fogjuk normálisnak tartan aki azt mondja: ez egy nyakkendő. Nem számít, melyiküknek van igaza, és melyikük gondolkodik helyesen.

–Tehát abból, hogy megmondtam a színes rongydarab nevét, azt a következtetést vonja le a doktor úr, hogy nem vagyok őrült.”

                                                                                                                                                 Paulo Coelho

 

Tegnap láttam a tévében az Ádert, színes rongydarab volt a nyakába kötve, amikor pártlátogatásra ment a veszprémi színházba az Oberfrank Palikához meg a Szamócához. Pedig amikor megismertem Ádert, még nem hordott színes rongydarabokat a nyakában… És a Palika se. És a Szami se. Ki érti ezt? … Bizonyára a normálisak.

Calvero

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kanadaivadon.blog.hu/api/trackback/id/tr45850851

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása