Valószínűleg nem lehet elmenni a B 612-es bolygóra, mert azt egy Exupery nevű pilóta találta ki, amikor olyan lelkiállapotban volt attól a napi egy liter viszkitől… (ez irodalomtörténeti tény.) S aztán el is ment arra a bolygóra: felszállt a gépével és elment a „csillagokat zabálni”, ahogy az Éjszakai repülés című kitűnő regényében írta.
A végső megoldás az lenne, hogy a Földnek nevezett bolygóban sistergő magma felrobbanna, és felrobbanna ez az egész bagázs, amit Földinek hívnak… bocs’, melléütés, egy betű kihúzandó. Csak úgy természetes úton robbanna fel a kék glóbusz, magától. És pár ezer év múlva újra kezdődne az evolúció, akár egy másik égitesten, a B-613-on, tiszta alapon: ismét egysejtűekkel, vízi lényekkel… aztán… nem,nem majom, mert ez a módszer elbukott… hanem egy madagaszkári gyűrűs farkú maki lejönne a fáról… és hátha eljövendene ama boldog jövő, hogy nem az embernél végződnék e fejlődéstörténet. Mert az emberi faj: evolúciós zsákutca. Az embert isten a saját képére teremtette, állítólag. Hát jól nézhet ki az öreg szakállas!, ha ennyi tellett tőle, s főleg, hogy ilyen képe van szegénynek... Még egy rendesebb kupiba se engednék be. És van képe ezzel istenként dicsekedni. Egy hiú jelmeztervező jut róla eszembe, aki minden ruhát saját ízlése szerint tervez. Vagy isten esetleg egy elmebeteg orvos; egy elcseszett agyú Frankenstein, aki emberi szörnyeket kreál, azon kísérletezik. És ahogy egy korábbi rögtönzött jegyzetemben elmélkedtem arról a közhelyről, amit isten ostoba teremtményei gyakran sóhajtanak: „Isten útjai kifürkészhetetlenek!” Isten útjai kifürkészhetetlenek?! Semmi kifürkészhetetlenség. Út sincs. Atyaúristen, hát hogy tisztelhet az ember teremtőt, aki szükségesnek tartotta beilleszteni a teremtés isteni rendszerébe olyan teremtményeket is, mint a takony meg a fogszuvasodás. Mi az isten futhatott végig elvetemült, szarban turkáló képzeletén, mikor kitalálta a gyermekkori halált, és megfosztotta az öreg embereket attól a képességtől, amivel bélmozgásaiknak urai lehetnek. Mi az istennek teremtette egyáltalán a fájdalmat? Ja, hogy a fájdalom figyelmeztet minket a közeledő vagy már meglévő betegségre…!? No ne izélj már! Ez hülyeség. Alkalmazhatott volna a fájdalom helyett… mondjuk, csengőhangot. Olyan szolgáltatást, mint régebben a telefonos ébresztés volt: “Halló, itt a teremtő! Jó reggelt, tisztelt halandó ügyfelünk! Remélem jól van, és nem tudja azt, amit pedig én igen (he!he!he!), hogy – már megbocsásson a kendőzetlen őszinteségemért –, de halálos betegség marja az ön becses testét, készüljön fel hát, vegye fel a az utolsó kenetet, valamint a temetésre szánt összeget az ótépéből; csináltasson öltönyt, melyben majd a koporsóban rohad el a teste. Amúgy, kellemes napot kívánok!” Klatty, vonal bontva. Vagy, ha már figyelmeztetni akart bennünket, szereltethetett volna mindenki homlokára pirosan villogó ledlámpát, ami a kocsiban az olajszint csökkenését jelzi. Bármelyik autószerelő meg tudta volna csinálni. Mért ne tudta volna megcsinálni ezt az öreg szakállas feltaláló, mellékállásban teremtő…! Ja, hogy hülyén nézne ki az ember, lámpával a homlokán, mint egy eltévedt bányász a felszínen…?! Igen, hülyén nézne ki. De mennyivel szebb látvány a magát kínjában összecsináló haldokló! Ha belegondolsz abban, hogy milyen isteni hatalmat és lehetőséget kapott az öreg szakállas, hogy tisztességes munkát végezzen, és összehasonlítod azzal az összegányolt munkával, amit teremtett… hát, égnek áll a hajad ettől a kontármunkától. Nincs az a jó szándékú munkáltató, aki ilyen munka láttán alkalmazná portásnak vagy állományon kívüli segéderőnek, valamelyik gyógyszergyárban.
Az emberen isten sem segíthet. Pláne, hogy isten sincs. Ne hazudozzatok nekem, hogy van. Ha lenne, igazságos lenne. És akkor nem rohant volna el a szegény vén tizenhatodik Benedek, pápai aranyozott tiarával a fején, amikor meglátta a Vatikánban a korrupciót, a sok pedofilt, akik isten nevében tömték a zsebüket… és a kisfiúkat. Benedek sem hitt istenben, egyik sem hisz, vagy aki igen, az a haláltól való félelméből hisz, hogy legyen valami jóízű hazugság; önámító remény arról a túlsó világról, ahol tovább élhetik szánalmas életüket; tovább tehetik azt, amit e világon tettek. A vallásüldözők (nem a távoli inkvizítorokra gondolok, hanem a huszadik századi rákosistákra, meg szellemi követőikre, a mindenféle pistákra), szóval, ők sem hittek semmiben… Nem hittek semmiben, csak külföldi számláik növekményében; hazudtak reggel délben és este; érvényesülni akartak, előnyöket szerezni; meg akarták szüntetni az istenhívők hitét, hogy a saját hitetlenségüket illesszék a helyébe.
Szóval Barátom, most kéne eljátszanom a Mizantrópot. De úgysem fogom, mert a szarházi… bocs, melléütés, helyesen: színházi szakma te-nekem-én-neked-sógorkoma alapon működik. Miféle értékrend ez ? Ne röhögtess! Meghatározhatatlan nemű; se hal se hús, se férfi se nő: fél-tehetségek-magukat-félistennek-képzelő-kentaurok hazudoznak egymásnak a színpadon szemtelenül, színésziesen és modorosan. (Kapás Dezső, volt mesterem mesélte, hogy: Porta: egy színészt keresi ismerőse… a portás belehallgatott a próbába és azt válaszolta: „Sajnos már nem lehet bemenni, elkezdődött a próba!” Mire a szegény: „Honnan tudja?” A portás pedig a rózsafüzér szenvtelenségével: „Onnan, hogy már nem természetesen beszélnek.”
Még egy bizonyíték: ha lenne isten, akkor barackot nyomna a fejére Obamának, hogy: „Figyel j, te Obi barack, ne hallgatasd le és figyeltesd meg az egész világot… elég, ha én figyelem, hiszen az a dolgom, hisz én vagyok az isten, vagy nem? Ennek érdekében találtak ki engem; hogy mindenhol ott legyek, igazságot tegyek.”
Szóval fel kéne robbannia a világnak, csak úgy természetesen, magától, ahogy az elöregedett fán egy túlérett barack leesik a fáról, és szétloccsan… és egy más bolygón újrakezdeni a keletkezést. Nem a teremtést! Az csak évezredekig tartó hazugság volt. Becsaptak minket, a teremtésit!
Calvero