Azért hallgattam pár napig, mert hétfőn délben csörgött a telefon, hogy két nap múlva be kéne ugornom Szegeden, Az öreg hölgy látogatása című darabba. Elvállatam, kocsit küldtek értem, és két óra múlva már itt voltam a Tisza Szállóban, kezemben a szövegpéldánnyal, mely teljesen különbözött attól, amit két évvel ezelőtt játszottam. A másik alaposan húzva volt, tehát vagy három jelenetet teljesen előlről kellett megtanulnom, és még belső húzások is voltak. Nem beszélve arról, hogy egy teljesen más rendezés, más mozgások...
Úgy éreztem magam, mint az ejtőernyős, aki először ugrik, de még nem biztos benne, valóban ejtőernyő van-e a hátán, vagy csak egy sima hátizsák...
Tegnap este megtörtént a beugrás. Sikerült. Egy nagyszerű társulat segítségével. Én ösztönös (is) vagyok, nem csak tudatos, és megérzem a hely szellemében a harmóniát. És itt harmónia vett körül. Otthonos "istálószagot" éreztem itt, és a kollégák szeretete, mint a bocit az anyatehén lehelete, úgy melegített és nyugtatott ebben a nehéz és kockázatos vállalkozásban.
Köszönöm nekik!
Vasárnapig minden este játszom, és egyre csiszolom majd Alfred szerepét, mely egyébként is életem egyik legkedvesebb szerepe, és a főszerep élete számos ponton metszi a saját életemet. Ezért könnyű átélnem a sorsát.
Calvero
