Gyermekkori vágyam teljesülhet. Egy vadászattal kapcsolatos állásra pályázom. Az alábbi életrajzot, melyet most megosztok veled Barátom, ehhez csatolom. Ha sikerülne megkapnom az állást, utána színházba még nézőként is csak akkor tenném be a lábam, ha a kislányomat nézném az Opera színpadán. Szagolja más a masztixot és a grimaktyorszkát.
Az önéletrajz minden adata hiteles. Stílusában kerülni szándékoztam a száraz, könyökvédős sematizmust, és lazább, alkalmasint humoros formát kerestem.
Ö N É L E T R A J Z
Személyi igazolványán a következő adatok szerepelnek:
Családi és keresztneve: Földi László
Születési hely: Csantavér
Születési idő: 1956. O6. O2.
Állampolgársága: Magyar
Neme: Férfi/M
Ugyanezek az adatok szerepelnek a szerb személyi igazolványán, a különbséggel, hogy:
Állampolgársága: Szerb
Neme: Musko/M
Ha a régi, többlapos igazolványt tekintettük volna:
Haja: Barna
Szeme: Zöld
Foglalkozása: Szellemi szabadfoglalkozású művész
Munkahelye: Szellemi szabad munkanélküli (Nem közveszélyes munkakerülő!)
A Nimród Vadászújság újságírói igazolványán:
Családi, kereszt— és művészneve: Nomád Földi László
Feladata: munkatárs – contributor (és öreg bútor)
A vadászattal kapcsolatos életrajzi adatok:
1972-ben, tizenhat éves koromban sikeres vadászvizsgát tettem Csantavéren (édesapámmal együtt, aki a kedvemért lépett be a vadásztársaságba. Édesapám később vadászbalesetben elvesztette a fél lábát, ami közvetett módon későbbi halálát okozta.) 1974-ben lettem tagja a csantavéri Galamb Vadásztársaságnak (akkori, első vadásztagsági fényképes igazolványom ma is megvan.) Tizenhat évesen lőttem az első fácánt, nyulat, vadrécét. Később Újvidéken éltem; 1982-től 1986-ig az ottani VT tagja voltam, mely idő alatt egyebek mellett lőttem egy fél-albínó vadrécét. Első aranyérmes őzbakom agancsát 1986 májusában kiállították a nürnbergi vadászkiállításon. Írni kezdtem; ezen időszak alatt nyolc rádiójátékomat mutatta be az Újvidéki Rádió. 1986-ban Magyarországra települtem. Első vadász-elbeszélésem a Nimród Vadászújság 1986 júniusi számában jelent meg A havasok lakója címmel, és egy alpesi zergevadászatról szólt. 1993-tól, dr. Zoltán Attila főszerkesztői munkásságának kezdetétől a mai napig szinte minden számban jelent meg elbeszélésem, vadásznovellám; a kezdeti években Hallali rovatcím alatt saját tárcarovatot indítottam; 1995 óta állandó külső munkatársa vagyok a Nimródnak, az utóbbi egy évben pedig folytatásokban jelent meg a műfajteremtő vadász-thrillerem, Vadőrvér címmel, mely a 2o14-es FeHoVa rendezvényen könyv alakban is megjelenik, kibővítve három bűnügyi kisregénnyel. A kilencvenes években több írásomat szerb nyelvre fordítottam, és a Lovacke Novine hozta le. Első kötetem 199o-ben jelent meg, Az orgonák völgyében címmel, (a benne szereplő Az Átkozott című novella 1986-ban első díjat kapott az Irodalmi Pályázaton.) 1996-ban, baráti meghívással Afrikában vadásztam; Zimbabwe-ben kafferbivalyt, nagykudut és varacskoskant ejtettem el. 1997-ben Vadregény címmel a DNMK és a Nimród Alapítvány közös kiadásában újabb könyvem jelent meg. Ez a könyv eljutott egy Alaszkában élő magyar honfitársunkhoz, aki meghívott egyhónapos alaszkai vadászatra, és ehhez egy feltételt szabott: ottani élményeimből könyvet írjak. Ez a vadászalbum Alaszkai vadásznapok címmel jelent meg 2ooo-ben, színes fotókkal illusztrálva, a Well-PRess Kiadó gondozásában. Ezen utam alkalmával végigjártuk Széchenyi Zsigmond vadászútját, és ama hely közelében, ahol a legnagyobb magyar vadászíró a karibuját ejtette el, a Steese Highway melletti parkolóban, a Twelvemille Summit-on kétnyelvű (magyar, angol) márványtáblát helyeztünk el. Ugyanezen a helyen magam is lőttem két karibut, és nem messze attól a helytől egy alaszkai óriás jávorbikát. Eme utam alkalmával lőttem még kb. hatvan fajdot, mind a három honos fajból (fenyő fajd, hófajd, galléros fajd), valamint egy rendellenes színű barna hollót (flavizmus.) Az alaszkai könyv 69.-ik oldalán egy egész bekezdést szenteltem a magyar Vadászati Múzeum szükségszerű létrehozásának. 2oo1 szeptemberében ismét Alaszkában jártam; felutaztunk az északi Jeges-tengerig, ahol a karibu tundrai alfajából ejtettem el egy példányt. Ugyanebben az évben jelent meg a Végtisztesség című novelláskötetem, 2oo3-ban a Vadászláz című könyvem, 2oo5-ben a Vadregény bővített kiadása, Új Vadregény címmel. 2oo6-ban megkaptam a Vadászati Kultúrális Egyesület Hubertusz-kereszt kitüntetésének arany fokozatát. 2oo9-ben fél évre munkát vállaltam a fakitermelésben Kanada északi részén, ahol lőttem két farkast, egy prérifarkast és egy fekete medvét. 2oo11-ben Nomád Földi László néven jelent meg A vadászat karácsonyai című könyvem, melyben a kanadai vadászataimat (is) megírtam. Az eddig megjelent mindkét Vadászirodalmi Almanach (országos és megyei) helyezett el tőlem írást a kiadványukban, és három szerző kért fel vadászkönyvének előszavához. 1995-től 2o12-ig tagja voltam a Bükki Erdész VT-vek.
A színészettel kapcsolatos szakmai tények (melyről csak röviden):
1979-ben szereztem diplomát a budapesti Színház– És Filmművészeti Főiskola (akkor még így hívták) színész szakán. Pályakezdőként főszerepet kaptam A késdobáló című filmben. Egy ilyen című filmben a késdobáló szerepét játszani nem jelent rosszat. Az Álmoskönyv szerint sem. Dömölky Jánost kérték fel a rendezésre, a casting-ot (akkor még nem így hívták; próbafelvételnek hívták) is ő készítette, ő osztotta rám a szerepet. Később Dömölky visszalépett. Vicsek Károly rendezte a filmet. A Jugoszláv (akkor még volt egy ország, és így hívták) tévécsatornákon nagy sikert aratott. 1986-ban bemutatta a “Királyi” Magyar Televízió is (nem így hívták, csak a közbeszédben hívták így.) Nánai István (így hívták/hívják, és színikritikus volt, kivételesen tévékritikus) azt írta anno, hogy ha angolul beszélnének a színészek, azt hitte volna, hogy amerikai filmet néz. Ezen kívül még játszottam öt magyar filmben, kiemelendő közülük a Sacra Corona című történelmi játékfilm Vid szerepe; valamint több tévéfilmben és –sorozatban (Barátok közt, Jóban Rosszban, Optimisták, Tűzvonalban, Hacktion.) Színészként, szerződtetett tagként: Szabadka, Újvidék, Nyíregyháza, Szolnok, Miskolc, budapesti Vígszínház. Vendégként: Veszprém, Békéscsaba. A harmincöt év alatt játszott színházi szerepeim összesen meghaladják a hatvanat. Hivatásos színházi rendezéseim száma egy, Miskolc, 2oo2: Werner Schwab: Népirtás. 1992-ben megkaptam Nyíregyháza város Nívó-díját, és Miskolcon, az ott eltöltött tizenkét év alatt háromszor választottak az év színészének.
Egyéb:
Édesanyám nyolcvan, két szép lányom huszonkilenc és tizenkilenc, iker unokáim pedig három évesek.
Felhatalmazás:
A jövőbeli adatgazdát ezennel felhatalmazom eme életrajzi adatok igénybevételére, majdani nekrológomhoz.
Calvero
