Ha az életet egy körkörös céltáblához hasonlítjuk (ami nem elképzelhetetlen, hiszen mindenki valami cél felé törekszik), és a céltáblán kívüli fehér részt az elviselhetetlenség tartományának tekintjük, és az első körnél kezdődik az élet elviselhetősége, a tízesben pedig a boldogság van elrejtve, amit persze soha nem találja el egyetlen céllövő sem, de késztetésünk van rá, hogy minél közelebb találjunk a tízeshez, vagyis a telitalálathoz, magyarul: a boldogsághoz. De kevesen vagyunk, akik kilencest lőnek, és akkor már valami boldogsághoz hasonló érzés tölt el minket, de még a nyolcasnál is elégedettek vagyunk. A hetesnél már morgolódunk, szidjuk a rendszert és a kormányokat, és a hangoskodó szomszéd mielőbbi halálát kívánjuk, és utáljuk azt aki a nyilvános vécében olyan sokáig hugyozik előttünk; minden rendőrt korrupt gazembernek tartjuk, és minden bírót részrehajlónak. Az ördögi hatos az, ahonnan gyorsuló tempóban csökken az elégedettségünk, egészen az egyesig, amit – miként mondottam – az elviselhetőség külső körgyűrűjének tekinthetünk.
Ezt célozgatjuk, ki ide talál, ki oda.
Tízes találatot kívánok az idei évre!
Calvero
