Korábban brit tudósok tanulmányából értesültünk, hogy milyenek az angolok. Azt követően számos ilyen jellegű tudományos kutatás jelent meg, közte L. J. neves antropológusunk értékes tanulmánya arról, hogy milyenek a magyarok. És akárcsak a tudomány jeles úttörői: Lin, és neje, Linné, L. J. nem csak leírta, de bizonyító példányokat is adott a világ tudóstársadalma számára, kutatásának tárgyáról. Nemrég kibővítette tudományos értekezését, amit: Milyenek még a magyarok címmel tárt a közérdeklődés elé. Nos, e sorok írója – nem alábecsülve tanult kollégája tudományos kutatási eredményeit – felfedezte a nemilyen magyarok elszigetelt, már-már kihaltnak vélt példányait. A kutatásában nem kellett a Galapagosz szigetig utaznia, hiszen felbukkanására a Kárpát-medence több részén számítani lehet. Nem is beszélhetünk a nemilyen magyarról, mint a közönséges magyar alfajáról; rendszertanilag talán a családhoz sorolható. Vagy családok. E rendkívüli tudományos eredményt e sorok írója eme tanulmányában publikálja, számítva rá, hogy felfedezését majd elfogadja a MTA, és fő helyen hozza le a National Geographic.
A nemilyen magyar fő tulajdonságai:
1.
A nemilyen nem finnyás.
Ennek bizonyságául a felfedező, egyszersmind e sorok írója, tudományos eszközével, egy 8x5o-es távcső segítségével figyelt meg két nemilyen magyart, amint egy kerthelyiségben költötték el vacsorájukat. A két kifejlett hím nemilyen gyanútlanul táplálkott. Pörköltöt ettek a, a szaftot kenyérrel töröltél le a bajuszukról és azt is lenyelték. A táplálkozést szemlátomást életcélnak tekintették. Úgy néztek fel a tányérjukból, mint a letepert gazelláról az oroszlán. Evés közben végig beszélgetnek, ami kétségtelen bizonyítéka nemilyen magyar mivoltuknak, hiszen a közönséges magyar ember evés közben nem beszél. Egyik példány beszéd közben, a mássalhangzók balliszikai pontosságával ételdarabokat fröccsentett a szemben lévő társa arcába, de a másikat ez láthatólag nem zavarta: leírható tehát a nemilyen alapvető tulajdonsága, hogy nem finnyás. Utána bort ittak, és a bajuszukra tapadt borcseppeket lenyalták. Aztán egyikük kinyitotta a bicskáját, felszeletelte az asztalon a kenyeret, sóba mártotta, és az volt az utóétel. Egyikükről amatőr megfigyelők állítják, hogy evés előtt szalonnát köt egy madzagra, lenyeli és visszahúzza, és megint lenyeli, és így zsírozza a torkát, hogy jobban csússzon a táplálék. De ez a megfigyelés tudományosan még nem bizonyított. A másikról pedig meg nem erősített források azt állítják, a kilencven éves apja nem akarja ráíratni a húsz hold földet, ezért a ő csupa koleszterines étellel eteti; császárszalonnával meg tojással tömi, hátha gutát, vagy agyvérzést kap. A bácsi pedig annál vidámabb, minál több tojást eszik, és rendszeresen abajgatja a szerelmével a szomszéd fehérnépeket. Minél jobban kínálgatja neki a fia a mennyországot, a bácsi annál inkább kedvet kap a földi dolgokhoz. Egy megfigyelés szerint (melyről nem készült tudományos felvétel, ezért szintén a megfigyelő elbeszélésére hagyatkozhat a tudomány) a fia, kicsit alkoholos befolyásoltságában így fakadt ki: Mikó akar már kee meghalni, he? Meddig akar még kee élni, he!? Mire pedig a bácsi így felelt: Nem sokáig fiam. Csak addig, hogy legeltethessem a kecskémet a sírodon – mondta , majd mekegő, öregecske hangján danolni kezdett. – Monddmegho gyimádom apesti nőketha arrajársz!
2.
A nemilyen vidám természetű.
Etológiai szempontból eme megfigyelés választja el legélesebben a nemilyen magyart a közönséges magyartól. Eme tulajdonságai pedig jelesül a vidám természete, és a parancsokat osztani képes magabiztossága és felsőbbrendűsége. Mert ha dalolni van kedve, akkor dalában azt hirdeti, hogy amennyiben késő este hazatántorog részegen, akkor az asszony rögtön keljen fel, még akkor is, ha belégebed, még ha beteg is, és főzze meg a vacsorát. És úgy várja várja, úgy várja várja, úgy várja haza az urát. Aztán a másik nóta, ami – hasonlóképpen a szeptemberi szarvasbőgéshez – leggyakrabban a júliusi lakodalmakon harsan fel: Ha énnékem sok pénzem lesz, felülök a repülőre. Ez a nemilyen gyakorlatiasságáról tesz bizonyságot, mert akinek pénze van, és valahova gyorsan szeretne eljutni, legegyszerűbb repülőre szállnia. És így folytatja: Úgy elszállok, mint a fecske, odafent a levegőbe. Ez a sor a nemilyen ornitológiában való elmélyült ismereteiről tesz tanúbizonyságot, mert a fecske valóban tud repülni. Amerre én járok, bámul a világ. A nemilyen magyar tehát – szemben az eddigi kutatások és publikációk állításaival – nem köldöknéző, nem depressziós, sokkal inkább életvidám, büszke és önérzetes. Iirigylik a sok pénzt, amit költök rád… Ebben a sorban ugyan látszólag felhántorgatja a pénzt, de a következő sorban máris magyarázatot kapunk:. Én a sok pénzt nem sajnálom… Tehát – szemben a korábbi állításokkal, miszerint dzsentri módon szórná a pénzt, a nemilyen magyar feltételt szab a nemsajnálatához: Csak…! te légy a kicsi párom. Ha helytelenül értelmezzük e sort, hamisan azt gondolnánk, hogy prostitúcióra kényszerití, hiszen azt közli, hogy ha nem leszel a kicsi párom, akkor vissza a pénzt. De valójában ez a sor csakis a nemilyen évődésre való hajlamának bizonyítéka.
dr. mrt. habil. píejcsdí. prof. rof. piff. puff. fisz. fasz. Calvero
