Volt módom kiismerni az eszkimók lélektanát. Az úgynevezett pogány hagyományokban a természet kultusza nagyobb hangsúlyt kap, mint a Biblia vagy a Korán és más szent könyvek olvasói körében. Hilla benne van mindenben (eddig stimmel a dolog katolikus körökben is), és minden benne van Hillában, vagyis minden Hilla része. Vannak olyan vallás-filozófai rendszerek, mint mondjuk a taoizmus vagy a buddhizmus, amelyek eltörlik a teremtő és a teremtmény közti különbséget. Ahol az emberek nem az élet titkát akarják megfejteni, hanem részt akarnak venni benne. Hilla, és a természeti népek esetében például a szex és a halál nem tabu, hiszen a természet részét képezi, tehát nem tekinthető a gonoszság gyümölcsének.
Hilla mindenhol ott van, mint minden valamirevaló Isten, aki azt a feladatot végzi, aminek érdekében kitalálták. És erről eszembe jut E. P. remek mondata, amire én Nobel-díjat adnék, ha már Hemingway kaphatott egy olyan buta mondatért, hogy: “ Az embert nem lehet legyőzni…” ((s persze, ha én osztanám. (És arra a már említett “érdekességre” hívatkoznék, hogy akik kábé száz évvel ezelőtt az első irodalmi Nobel-díjakat kapták, azoknak a nevét már tíz évvel később sem tudta senki, Tolsztojnak pedig nyolc éven keresztül adhattak volna, de sosem kapott.)) A Harmonia Celestis című művében írja a szerző, amit fejből próbálok felidézni: Azt mondják, Isten mindenhol ott van. Ezzel szemben az apám is mindenhol ott van, csak itt nincs.
És az is eszembe jut, amit egy ír író írt ironikus hangnemben, irónjával (Szent Romhányi, most segíts ki ebből a mondatból!...), amikor az Ira robbantott, és meghalt hegyvenhat ember, akik csak valássukban különböztek az Irásoktól, és ahogy az Írás mondja: “És akkor az ember embernek farkasává vala”; és imigyen vitt hírt, és írt irónjával ironikusan erről az ír író: “Csodálkoztok, hogy nem hiszek Istenben? Nézzétek, mit csinálnak azok, akik hisznek!”
Az indulás előtti estén az eszkimók az utazást, és Hilla istent dicsőítő dalokat énekeltek. Egyikük farkasbőrben táncolt. Valójában színházat láttam. De hát a színház is szakrális eredetű; az ókorban kecskebőrbe bújva énekeltek kecskeénekeket, és Dionüszosz-dalokat játszottak. Az embernek mindig késztetése volt olyan rítusokra, amely során más bőrbe bújhat (ez esetben szó szerint), és így próbál kapcsolatot teremteni a transzcendenssel, és behatolni a saját, különbejáratú istenéhez.
Pipázva néztem ezt a szabad népet, és valami irigységfélét éreztem. Umpah kőből készült pipát szívott, és szemének késpengényi rése elégedetten csillogott. Igen, irigyeltem őket. Mert én már ebben az inkarnációmban nem lehetek ilyen szabad, mint ők, akik a természetben keresnek ihletet: és meg is találják, hiszen mindig is ott volt, mióta világ a világ. Ott volt az őshüllőkben, az erdők és mezők zöldjében, és a hangyák szervezett világában, ami majdnem az emberi társadalom evolúciós előképe, csak annál sokkal szabadabb.
Calvero
