Csütörtök van. Ha saját kontómra viccelődnék rosszul: csütörtököt mondott az életem, mint egy rozsdás puska. De hát ma is fel kell kelni (hajnali öt óra van), olvasni, írni (ma pl. átírom a thriller harmadig regényét, a címét is megváltoztattam: Élő holtak éje.) Tehát olyan dolgokat fogok tenni, amit szeretek. Csak azt tudom jól csinálni, amit szeretek. Akkor mi a baj?, kérdezhetnéd Barátom teljes joggal; hiszen akkor minden rendben van…!(?)
Az újrakezdés reményében kell mindent tennem; ebből az újrakezdés reményéből kell erőt gyűjtenem. Nem nulláról kezdem! A mínusz tartományból. Mondjuk: mínusz tízről. De van, akinek mínusz húszról sikerült. Egykori barátomnak, Stohlnak mínusz harmincróll. Mutatvány…!
Holnap péntek lesz. Robinsonnak mínusz százról kellett újra kezdenie. Kialakítania új életét a lakatlan szigeten. Péntek segítségével. Nekem nincs péntekem. Vagyis… lesz. Holnap. A naptár szerint legalábbis.
Amikor a Genesis együttesből kivált Peter Gabriel, azt hitték, összeomlik a csapat. Aztán jött Phil Collilns, és még nagyobb lett a sikerük. Phil elment… Azt hitték vége. Ekkor ismét új énekes jött, ekkor írták meg a legszebb dalukat, Hajótöröttek címmel. Új zene, új profil. Mégsem figyelt oda senki rájuk, hiába csináltak jót - jobbat, mint Phillel vagy bárkivel addig. Mert már nem volt erejük két hajótörés után tutajt ácsolni, nem volt erejük kievezni. Elsüllyedtek.
A sebzett vadkan elhagyja a csordát, beveti magát a magány dagonyájába. Csak novemberben, párzás idején jön elő, de nincs már türelme a malacvisítást, kocaröfögést hallgatni; párzás után siet vissza a remeteség megnyugtató magányába. A vadkan támad, ha megsebzik.
Sebesült vadkankén itt hörgök a magány hűvösében, és várom, hogy behegedjenek a gennyedző sebek. Hajótöröttként itt ülök a lakatlan szigeten, és várom az erre jövő hajót. Meg a pénteket: a holnapot. Aztán egyszer majd tutajt ácsolok, és nekivágok a hullámverésnek. Kókuszdióval töltök meg egy zsákot, és a Golf-áramlat segítségével megszököm az Ördögszigetről, mint Pillangó. Az ördög napról-napra egyre távolodik majd...
És én hanyatt fekve kurjantom a trópusi ég napsugarába, mint Pillangó: „Még mindig élek, gazemberek! Még mindig élek!”
Calvero
