HTML

Riportok a kanadai vadonból

Friss topikok

  • Lusuka: Nagyszerű pénzkereseti lehetőségek, fotózással, forditással, sorozat és kép feltöltéssel, facebook... (2018.07.05. 23:36)
  • Tuco Ramirez: Azt tudom erre mondani, amit a Vörös Rébék mondott Pörge Daninak: Kár! Kár! Kár! (2017.11.07. 14:53)
  • Tuco Ramirez: Most nagyapa vagy nagybácsi? Több bejegyzésben is keveredik a kettő. Vagy arrafelé így is úgy is m... (2016.07.20. 14:47)
  • Világnézet Netes Napló: Tigáz. Van még magyar ember, aki ezt a céget kedveli és nem utálja? A mi történetünk itt van leírv... (2014.08.16. 07:31) Gáz van tigáz
  • LukeSkywalker: Ez sem jó. Helyesen: Child in Time (2014.07.24. 10:58) Helyesen: Child in Thime

Linkblog

Vadászoknak (és nemvadászoknak)

2012.09.05. 11:57 calvero56

Már napok óta erre gondolok. Hogy a jövő héten lesz három éve annak az ünnepélyes napnak, amikor Kanadában kapitális fekete medvét lőttem. Aznap egész késő délutánig a fakitermelésben dolgoztam. (Lehet, hogy éppen aznap "termeltem ki" magamnak azt a gerinc-sérvet, melynek ma is szenvedője vagyok, ami miatt reggelenként hasmánt mászom ki az ágyból, és az evolúció folyamatát élem végig pár perc alatt: először négykézlábra, aztán, mint a neandervölgyi, meggörbült háttal, s amikor elmúlik gerincemből a fájdalom, akkor tudok csak kiegyenesedni, Homo erectus lenni.) Amikor tehát bementem egy közeli farmra vizet kérni, akkor hallottam az ottani hivatásos vadásztól, hogy aznap este már medvelesre mehetek. Aznap este csak egy fiatal medvét láttam, nem volt lőhető, de másnap...

Sűrű pára ülte meg a völgyet. Lesemről úgy láttam, mintha tejjel (mézzel) telt volna meg a kanadai vadon. Egyszerre a ködből egy fekete folt sötétlett elő. Először kicsi volt, aztán egyre nagyobb... egyre nagyobb...

Amikor lapockán lőttem, és halálos sebével berohant az erdőbe, már tudtam, hogy meg van az Ursus americanus. Érdekes, hogy amikor kárpáti medvémet lőttem (Ursus arctos karpaticus), az a medve felordított a lövés pillanatában. A kanadai némán viselte halálát.

S még mindig vadászoknak. Ma reggel itt, a majosházi pusztán olyan szép őszi hajnalra ébredtem, mint amilyent legszebb múltamban, a bükki szarvasbőgésen tapasztaltam. A nap vöröslőn kelt (majdnem olyan szélesen és eget betöltően, mint három évvel ezelőtt Kanadában), távolról vonuló gyurgyalagcsapat hallatszot, holló korrogott magányosan, a diófán harkály kopácsolt, még béka is brekegett valahol... és a gerlék szomorúan burukkoltak, mintha elmúlt tavaszukat, elmúlt fészküket, kiröppent fiókáikat siratnák.

És akkor arra gondoltam, hogy otthon már bizonyára megszólalt az első bika, előbb az öregebbje hangol be, aztán az ifjabb nemzedék... És szeptember közepén már zeng az erdő, "zeng az ének..."... ahogy az úttörődal optomizmusa hirdette, úgy hirdeti a Cervus elaphus, hogy pásztorórára vágyakozik, pározhatnékja van, hogy eljött az utódnemzés szezonja.

És végül a nemvadászoknak egy személyes vallomás: tegnap este tízkor láttam a tévében a tizenhét éves kislányomat. " 60 éves a Táncművészeti Főiskola" címmel adtak egy műsort a közszolgálati 1-en, és az én szép kislányom ott táncolt az első sorban, még közelit is adtak róla.

Jó az, ha az embernek van emberi folytatása. Az ember akkor hal meg végleg, ha magva szakad, vagy elfelejtik... vagy - ha művészről van szó - akkor ér véget az élete, ha feledésbe hullnak művei.

Calvero

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kanadaivadon.blog.hu/api/trackback/id/tr594756538

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása