Manapság ismét többször felvetődik, még liberális körökben is a halálbüntetés visszaállításának szükségessége. A pécsi gyilkosság, a hajléktalan csórók torkának elmetszése, vagy éppen az alvó hajléktalanok benzinnel leöntése s felgyújtása...
Az emberi kegyetlenség perverz fantáziája határtalan.
Ahogy korábban említettem, újra olvasom Ivo Andric Na Drini cuprija (Híd a Drinán) című Nobel-díjas regényét, melyben a kegyetelenség olyan hétköznapi és közönséges, mint... mint ma. A regényben a hídromboló tettesnek, Radisavnak először tőből kitépik a körmeit, betartva a fokozatosság precíz elveit: először a kezein, aztán a lábain tépik ki a körmöket, mialatt a Merdzan nevű cigány szereplő parázsban vörösre tüzesíti a vasláncot, és azt több körben Radisav testére tekerik, sisteregve ég a bőr, a mellszőrzet szaga érződik, mely büdös, mint mikor a kovácsműhelyben a patkót sütik rá a ló patájára... a hasonlat saját, nem Andric írta így!... (Eddig semmi újdonság, hiszen az ávósok az Andrássy út 60-ban ugyanezt a módszert még pár évtizeddel ezelőtt is előszeretettel alkalmazták, mint követendő, nemes példát.) Aztán egy kihegyezett, több méteres oszlopot, melynek hegyére megzsírozott vasat szereltek furfangosan, és azt az oszlopot az áldozatnak magának kellett a hátán a helyszínre cipelni - ismerős kép az Újszövetségből... A helyszínen felállított karóba aztán szépen, lassan és ügyesen belehúzták Radisavot, és a parancsnok, Abid aga, vastag borravalót ígért a hóhérnak, ha úgy húzza karóba, hogy utána még legalább egy napig éljen, szenvedjen az áldozat.
Nem folytatom, olvasd el Barátom a regényt, nem mindenhol ilyen kegyetlen a történet, több benne a szlávos érzelmesség, és líra. (Csak mellesleg teszem hozzá, hogy ha Kusturica valóban fimre viszi ezt a regényt, mindenképpen megpróbálom elérni, hogy próbafelvételt készítsen velem Abid aga szerepére, mert nagyon nekem való. Pl. azt írja róla a szerző: "Magas termetű, szigorú, zöld szemű, magyarosan felfelé kunkorodó bajúszt visel..."
A régmúlt, félmúlt és közelmúlt kínzásai, miként említettem, alig változtak. A kivégzések azonban ma már sokkal szofisztikáltabbak. Mansfeld Péter s a többi forradalmár már "szelíd kötélen" végezte, s a techikai forradalom jegyében Amerikában a villanyáram energiájának célszerű hasznosítása révén feltalálták a villamosszéket, a kémia tudományának előrehaladtával pedig a méreggel telt injekciót, amit olyan szellemesen adnak be, hogy lekötözik a halálraitéltet, elindítják a gépet, és a gép magától adja be a halálos oltást, a hóhérok pedig kimennek a helységből, talán kévét iszogatnak, mintha az egészhez nekik semmi közük sem volna. Így óvják nemlétező lelkiismeretüket.
Nem tudom, vissza kell-e nálunk állítani a halálbüntetést. Nem tudom, pénteklászlót, a pécsi gyilkost halálra kell-e ítélni. Ennek eldöntése legyen a jogászok, jogvédők és törvényhozók felelőssége.
Nem tudom, szent-e az emberi élet, s hogy mindenkinek egyformán jár-e.
Csak azt tudom, hogy 56 éven át számomra nagy kaland volt élni, s remélem, a továbbiakban is valami izgalmas kalandot tervez velem az élet. De hát, ahogy a népi mondás tartja: ember tervez, Isten perverz. (No, ilyen mondatokért égettek eretnekeket nagy élvezettel a kínokban gyönyörködő inkvizitorok, az amúgy sötétnek nem mondható középkorban. Mely középkor szülte Dantét, Botticellit, Leonardot, Michelangelot, Boccacciot...ja, és Giordano Bruno-t, aki a máglyahalált vállalta tanaiért)
Calvero
