Ma másodszor írok neked Barátom, mert kimaradt korábbi beszámolóimból egy viszonylag nemrégi esemény. Ne vegye kedved, hogy ez főleg vadásztörténet lesz.
Júniusban Adán jártam, hogy megfigyeljem a kérészek víz feletti násztáncát. A Tisza már elvirágzott, kérészt nem láttam, de... láttam fényes nappal vidrát! Erre még ottani barátom, Ürményi Fecó is azt mondta, hogy ő egész életét a Tiszán töltötte, de ez volt a második alkalom, hogy vidrát látott.
Utána Fecóval Bezdánba mentünk vadászni. A Duna ártere melletti nádas-sásos-susnyós mellett volt a les. Hajnal volt. Még sötétben kiültünk a lesre. Alig kezdett pirkadni, amikor egy hatalmas vadkan tolakodott ki a nádasból. Fecó mögöttem állt, én az ülőkéről is tisztán láttam a disznót. Már célozni akartam, mikor barátom elkezdte bökdösni a hátam, hogy álljak fel, mert onnan nem látom jól a disznót. Mire én: nem Fecó, teljesen tisztán látom. Mire ő: állj fel és úgy lőj, mert onnan nem látod jól! Szófogadón felálltam... és szabadkézből lőve elhibáztam. Majd a lövés után alig tíz perccel kijött a nádasból két balkáni aranysakál. Vagy kétszáz méterre lehettek, mikor már szigorúan ülő helyzetben, megtámasztott puskával rálőttem... jó becsapódás... de csak rossz hússebzésre utaló vérjelek maradtak a rálövés helyén. (Nem mentségül, de a 308-as W. nem messzi lővésekre való.)
No, hát így vadászom mostanában. Főleg Szerbiában. És mivel ottani állampolgárságom és fegyvertatási engedélyem lehetővé teszi, talánbizony hamarosan kitelepülök a Balkánra, ahol vadászati lehetőségem, s vadőri munkám is lesz. (Mivel a székelyudvarhelyi munkavállalásom meghiúsult.) És a Balkánon talán nem packázik velem ilyen fondorlatosan a magyar hatóság...
...de várjunk, félbeszakítom "műsoromat", és felállok az íróasztal mellől, hiszen miközben jegyzetemet írom, az Olimpia közvetítése szólt a tévéből, és most adják át Kozák Danutának a második aranyérmét. Kozák sír, magyar is sír... én is sírok. "Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt."
Calvero
