A roma zsargonból vettem ezt az erőltetett szójátékba bélelt címet. Mert a romaságban sok ősi romlatlanság és őszinteség van, amit én mindig bírtam. Több cigánylányt is szerettem életemben, és meg kell mondanom neked Barátom, ha nem szeretkeztél még roma lánnyal, nem is tudod, mit mulasztottál, s nem is tudhatod, mi az igazi szenvedélyes szeretkezés. Olyanok lehetnek, mint a néger nők (bár igazi afro-feketével sohasem feküdtem le, de mindig vonzottak, ahogy a régi kedves szerepem mondja a Portugálban, mikor megkérdezi tőle az értelmiségi látogató, hogy :"Nem volt életében semmi, amit el akart érni, nem volt semmi vágya...?" Mire az általam játszott kocsmáros elgondolkodott, és kis szünet után azt válszolta : "Egy néger nő jó lett volna." De nekem sem - mily veszteség - nem volt még néger szeretőm, bár be kell vallanom, hogy Zimbabwében vadászva a fiatal takarítőnőt nagyon nézegettem, amikor ébenfekete, izzadt bőrével (mely jellegzetes szagokat árasztott), fényesfeketén és fürgén takarította a kunyhónkat, és én viszkispohárral a kezemben nézegettem párducszerű testét. És ő, igazi nőstényként meg is érezte felé irányuló figyelmem, és bíztatólag rám mosolygott... és ekkor ment el tőle a kedvem, mert szája foghíjas volt, márpedig a filmekben mindig hibátlan fogsorú néger szerepőket láttam korábban. Úgyhogy hiába bíztatott, lehajtottam a viszkit, a jégkockákat még szopogattam egy kicsit, hogy lehűtsem vele bensőmet, aztán magára hagytam a néger takarítónőt az elefántfűvel fedett kunyhóban, és kimentem sétálni a bozóterdőbe, ahol kisebb zebracsapatot ugrasztottam meg, csíkos pizsamájuk fürgén tűnt el a bozótosban.
No hát a mai, trópusinak tűnő hőségben ezek az emlékek jöttek elő múltam iszamós ingoványából. És nem mondom, hogy élvezném ezt a szar kánikulát, legszívesebben ki sem tenném lábam a hűvös szobából.
Calvero
