Itt, a békés kisvárosban, Békéscsabán egész nap esik a hó. Semmi haszon belőle. Nem, nem azért, mert nem lehet eladni. Azért semmi haszon belőle, mert ha most otthon lennék, kimehetnék vaddisznót csapázni. De itt, a toronyház nyolcadik emeletén csak ülök az ablak előtt, mint bagoly a várában, és nézem a téren fehérlő havat, melyen embercsapák látszanak.
A jövő héten azonban haza kell mennem, mert le fog járni a fegyvertartási engedélyem egészségügyi érvényessége, és a rendőrség ilyen esetben (semmi esetben) nem viccel. Nem a humorérzékükért „szeretjük” őket. A tavasszal már megtanították velem a szabályt, megmutatták hatalmuk erejét, ragadozófoguk fehérjét… Meg már az idén is… de ez egy külön történet.
A szereppel stabil vagyok. Nem volt könnyű, legalábbis abban az értelemben nem, hogy eddig főleg erős embereket játszottam; királyokat, forradalmárokat… őrülteket. De Ill egy kisember, szatócs. És itt a testtartásban is ki kellet dolgoznom, hogyan mozog, milyen ügyetlen tud lenni egy-egy helyzetben, hogy veri ki az izzadság, ha zavarba hozzák. Azt hiszem megtaláltam mindezt.
Pénteken bemutató.
