Nyolc éve műsoron van Miskolcon a Portugál, melyben három évig az apaszerepet játszottam. Nagyon szerettem ezt az előadást, és remeknek tartottam: az a fajta minőségi alkotás, amikor a sikernek egyaránt örül a fent játszó személy, és a lent ülő néző… ( ami már önmagában is ritkaság)… és még a szakma és a kritika is elismeri. (Föltéve, hogy a kritikus nem hentes és mészáros, aki ugyan a színházhoz sosem értett, ennek ellenére rendezett a Vígben, és hetente ott pöffeszkedik az átévében, és öntelten osztja az észt, mondja a sületlenségeket… Egyszer-kétszer belenéztem abba a műsorba, és sosem bírtam két percnél tovább, mert a harmadik percben vagy kidobtam volna a tévét az ablakon, vagy a széket vágom hozzá. És mindig megerősödött az a véleményem, hogy itt tényleg KÉT MAGYARORSZÁG él egy hazában, és sosem értheti meg egyik fél a másikat. Hogy ennek milyen szociológiai és történelmi előzményei vannak…?, és milyen kenyérféltés húzza meg a határt a két Magyarország között, nem tudom… de ha a közélet legundorítóbb és leghazugabb férgének is lehetnek hívei, akkor itt áttörhetetlen határok húzódnak – határon belül. S még valami ebben a témában: ma egy, a mai kormányzat bennfentesének számító ismerősömtől megtudtam, hogy az ez évi október 23.-i Fidesz ünnepség nem azért marad el, mert Orbán Brüsszelbe megy. Nem. Hanem a hírszerzés megtudta, hogy a neo-bolsik, mai nevükön emeszpések provokációt akartak kirobbantani azon a rendezvényen, letesztelendő, hogyan lép közbe a mai rendőri vezetés. Ezektől a nemlétezőktől semmi gazság sem áll távol...! A szakmáról pedig csak annyit… szemben Mártha István állításával, amikor egy tévéműsorban azt mondta, hogy nincs színházi szakma, és Szikorának kellett helyére tenni Márthát, hogy igenis van színházi szakma, még ha ő nem is tud róla, mert nem tartozott soha oda. Annak ellenére sem, hogy 13 éven keresztül színházat igazgatott. Szemben Mártha állításával: igenis van színházi szakma, remek alkotókkal... Mondom ezt úgy, hogy jelenleg én csak félig tartozom oda.)
Szóval, nyolc éve műsoron a Portugál. És minden előadás alatt tolófájásaim vannak, legyek bárhol is a világban, mert azt a szerepet én szültem meg anno (elismerve persze Egresi Zoli és Karika érdemeit is. ) De egy máig is átkozott napon halasika, hirtelen felindulásom miatt elüldözött abból a színházból. Azóta kallódom a világban, kelet és nyugat között, észak és dél között. Ég és föld között. És azóta ez a ragadozó hal, ez a szirti cápa minden módon bosszút áll rajtam. Nem csak a hatalmi fölényével, amit kálitól kapott ez a kopott ízlésű operettes fazon...! Nem csak azzal, hogy valótlanságokat híresztelt rólam (hogy antiszemita kijelentést tettem, amit még az illetékes személy is cáfolt, akire a mondatom vonatkozott volna… ha megtörtént volna.) Nem csak azzal, hogy úgy rúg belém közvetve, hogy Lea lányom anyjának fizetését minimálisra csökkentette…
Nem baj halacska, lubickolj még darabig a MELEG lében, hamarosan úgyis halászlé lesz belőled!
Calvero, az öreg halász, tengernyi bajjal (bocs' Hemingway!)
