Ma többször rám tört a sírás. Aki így kiadja magát naplójában az olvasói előtt, bevallhatja ezt a gyengeségét is. Valahol olvastam, hogy gyengének lenni csakis erős embereknek áll jogában. Ma többször gyenge voltam. Tehát: erős vagyok, csak rossz napon.
Persze, mondhatják... mondják is, hogy "rinyálok". Akik mondják, azokkal jelen életszakaszomban szívesen cserélnék életet.
Ady jól járt: negyvenévesen szerzett egy, vélhetően jószagú pinájú párizsi prostituálttól egy jóféle párizsi szifiliszt, és mire negyvenkettő lett, már kiteríttetett. Pont azon a napon, amikor kunbéla elmenekült az országból, és miközben kunbéla repülőgépről lenézett minket/miránk... lenézett a halott Adyra is. (A gyengébbek kedvéért: 1919. És szíveskedjék elolvasni a földim regényét, Édes Anna a címe.)
Ady jól járt. Iskolákat neveztek/neveznek el róla. És írt egy olyan verset is, hogy Sírni, sírni, sírni
