A címben foglalt idegen szavak egy művészeti irányzatot jelöltek, nagyjából a 19. században, és Hegedűs Géza bácsi tanítása szerint (aki nem azonos a gennyesen hízelgő modorú névrokonával, aki D.-vel különböztette meg magát tanárától, s aki, alföldihez hasonlóan: ha kell buzi, ha kell zsidó, csak sikeres legyen...)
Ez az irányzat a durva szavak terepe, a káromkodások irodalmi birodalma volt. És nekem ma csakis STURM UND DRANG szavak jönnek a számra, mert nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy egy ostoba kékharisnya picsa miatt egy kilenc éves kisgyerek... majdnem a csillagokba költözött. Az a kis "bakonyi betyár", akit a próbák folyamán nagyon megszerettem, mert semmilyen tekintélyt nem tisztel. (Pl. így köszönt reggelente a próba előtt: Csá' Calvero, hogy ityeg a fityeg?!)
Ez a rendező egy parasztcsaj, aki benősült egy tekintélyes családba, és máris ott érezte segge alatt a kutyabőrt... Aztán férje igazgató lett... és akkor gondolatfelhőjében megjelent: a rendezés neki is kijár, és kijárta a férjénél, hogy hadd kapjon már kis rendezői hatalmat... Gondolata semmi, fantáziája nulla, csak az ostoba hatalomvágy...
Ismertem más színésznőket is, kiknek rendező, vagy igazgató volt a férjük, és csak akkor játszottak, urambocsá' rendeztek, ha ágytársuk helyzetbe került. De ez az agresszív, kígyószemű lény semmit nem tud a szakmáról, csak a színész önerőből létrehozott teljesítményén élősködik, mint fagyöngy a fán. És a végén bejön majd meghajolni, mint "alkotó..."
No elmész a büdös picsába!
Szerencsére a Kis herceget játszó fiúcska (a mai baleset ellenére, a valóságban) nem ment el a csillagokba. De a rendezőnő felelőtlenségén, tehetségtelenségén és alkalmatlanságán ez semmit sem változtat.
Üdv.: Calvero, a káromkodó
