Nyolc év nem sok egy ember életében. De ha elveszik, fáj, mint egy amputált végtag. Még utána is sajog, évekkel később is fájdalom lüktet benne. Nyolc esztendőt szavazott meg az esztelen, becsapott népség AMAZoknak, és a fantomfájások sok évvel utána is fájni fognak. Mert mindent tönkretettek, mindent lenyúltak, mindent elvettek tőlünk. A mai újságban olvastam a Koltai gyerekkel kapcsolatban, hogy az ő "ügye" csak csepp a tengerben, ahhoz képest, hogy egymás között mennyi milliót osztottak szét az MMKA döntéshozói. És abból a pénzből több került magánzsebekbe, mint a vászonra... (egy hetvenes években divatos és szép színésznőnek mondta a főiskolai órán Gáti tanár úr: "Baba, maga nem a vásznon jó, hanem a lepedőn, azért forgat annyi filmet!") Grunwalsky Ferenc, a döntéshozó, csupa olyan filmnek szavazott, járt ki pénzt, melynek ő volt az operatőre, meg persze a haverok, csókosok, elvtársak filmjeinek.
A színházi lobbi ugyanígy működött abban a nyolc évben, elvtársi igazgatók kerültek a bársonyszékekbe... De mielőtt azt hinnéd Barátom, hogy most a jelenlegi kormány holdudvarának tagja szól hozzád (micsoda stílustalanság a seggnyalókat a Holddal összehasonlítani! Luna segíts!) szóval, ma is ugyanazt látjuk: a lelkesen segget nyaló Fideszesek már dörzsölik a tenyerüket, hogy ím eljött az ő idejük, és egymás között osztják szét a még vöröslő színházakat. Rövidesen minden magyar színház narancssárga lesz. Aminek amúgy örülök. Nem, nem azért, mert hasznot remélnék EZEKtől. Ahogy semelyik pártnak nem voltam tagja, úgy a narancssárgáknak is csupán szimpatizánsa voltam s vagyok. Csakis így lehettem egész eddigi életemben szabad. S így maradtam mindig távol ama húsosfazéktól, ahol a libacombot osztották. ("Nyomd meg a gombot, kapsz egy libacombot.") Mások, akik nyomták a gombot a parlamentben... dehogy libacombot kaptak érte!, nem, hanem színházat, halasi vagy hármat is, nem számított a tehetség hiánya, nyugalmas középszer kellett, a puhák, a képlékenyek... És a többi valagász sem libacombot kapott, hanem milliókkal tömött borítékot, sötét mélygarázsokban.
Akkor, azokban az években kellet volna valaki, aki felgyújtja magát a parlament előtti lépcsőzeten. Mint ama derék Csehszlovák. Rosszmagam 2004 december 5 után többször játszottam ezzel a gondolattal. Meg azzal is, hogy rosszmagammal együtt a parlamentet is felgyújtom. Akkor talán új világ kezdődött volna. Ahogy a leégett szavannán friss sarjú nő. Mert így minden marad a régi. Most majd a Fideszes igazgatók csinálnak hasonlót, mint elődeik. Miközben a magyar színházművészet továbbra is provinciális és szürke marad.
