Tenap este egész úton Janis Joplin-t hallgattunk a kocsiban CD-ről, micsoda hang, micsoda dög, micsoda enerngia, lázadás... a korai halál hiszterikus kikövetelése! Ő nyilatkozta (és nem Sting, ahogy Geszti Péter tévesen állította az egyik énekműsor zsűrijeként), szóval ő mondta: "Minden este 1000 emberrel szeretkezem, koncert után mégis egyedül megyek haza."
Haza érkezve, csak kíváncsiságból meghallgattuk a MAGYAR Janis Joplintól a Cray Baby-t, meg saját dalát, az Aprócska Blues-t, amit az Eurovízión is előadott... és kérem, jobb, mint az eredeti! Joplin csupán a magyar Ruzsa Magdi lehetett volna, ha kivárja annak megjelenését, és egy aranylövéssel nem száll örökre az égbe. Ugyanezt lehetne elmondani Király Norbertről is: a Big Gun-t jobban énekelte el, mint az AC/DC. És minezen témáról megint Kusturica jut eszembe, a Macska-jaj: amikor Grga Pitics megkóstolja a világmárkájú konyakot, majd utána a saját hamisítványukat, és elégedetten csettint a nyelvével, s rekedten azt mondja: a miénk jobb, mint az eredeti.
Kitűnő, világszínvonalú fiatal énekeseink vannak, és születnek napról napra... kérdés, hogy ez a szűk piacú szakma mennyit tud majd eltartani belőlük. Így volt ez a múltban is: a 70-es években több együttes jogosan kerülhetett volna a nemzetközi piacra... ha... ha a politikai "Erdős"kerülők nem csak a gagyikat engedik érvényesülni, Radics Béláról meg csupán néhány amatőr felvétel maradt fenn. Ja és a másik: a nyelvi kaloda. Pedig a mostani fiatalok bizonyára jól bírják az angol nyelvet... A harmadik probléma: a kintiek is féltik poziciójukat egy-egy kelet-európai énekestől, aki esetleg "jobb, mint az eredeti", vagyis ők.
Minden szavam oda fut ki: tehetséges fiatal énekeseink vannak, magas szintű hangképzési tudással, tele ambíciókkal...
S milyen kár, hogy ehhez képest a magyar színházművészet olyan, mint a nagymamám hajdani naftalinszagú szekrénye, molyok röpködnek körülötte: nincsenek Manojlovic-hoz hasonló egyéniségek, a rendezőkre... pedig csak legyinteni lehet. Azok a színészek, rendezők, akik pedig kreatívak lehetnének, és erejük teljében vannak... , ott bolyongnak étlen-szomjan a magyar színházművészet elsivatagosodott Szaharájában. Szahar!
Cserhalmi évekig nem játszott színházban, mert nem bírta elviselni a falakból áradó penészszagot, Bereményi Géza pedig tegnap jelentette ki a rádióban, hogy soha többé nem rendez színházban, mert a magyar színáz... és elsorolta azt, amit fenti jegyzetemben olvashatsz Barátom. Nem én kiáltok, a Földi dübörög... vagy hogy is van az a híres vers.
Üdv.:Calvero
