Quimby a legjobb!, legalábbis popban, már-már Ákost is lekörözi. Ahogy rockban a Tankcsapda verhetetlen, úgy popban a Quimby. Halgass Quimby-t Barátom. Ma hallottam egy rövid balladát tőlük… elképesztő! Kiss Tibi verse szinte haiku rövidségű, és mégis mennyi mindenről beszél. A zenét is ő írta, merengő, szomorkás hangon énekli.
A dal címe pedig: Én és a bank
És így szól a szöveg:
Kettesben élünk én és a bank
az első közös kis lakásban
meztelen testünk összefeszül
a hitelből vett nászágyban
Ő kölcsön adott nekem egy lehelletet
és én cserébe gazdagon jutalmazom
Beengedtem és mostmár marad
Hosszú évekig baszhatom…
Ennyi a Kiss Tibi dal, az alábbiak már saját kútfőből:
A nyolc év alatt egyébbel sem foglalkozó, mint zsebüket teletömő maszoposoknak semmi nem fáj manapság (legfeljebb hatalmuk elvesztése): nem fáj se a szemétkukák mellett csendben döglődő hajléktalanok látványa, se a svájci frank alapú kölcsönösök kínja, rossz esetben, kilakoltatása, se a mélyszegénységbe lecsúszó középosztály. Nem, nekik, a „szocialistáknak” a különadó fáj, meg hogy a multik majd kevesebb zsozsót visznek ki az országból (miközben az ő bizonyos pártkatonáinak korrumpálásával még Felsőzsolcára is bádogbódét építhettek, melyről minden szakember korábban írta, mondta, üvöltötte, hogy ezt nem javasolják… ezért öntötte el az ott lakókat a tavaszi árvíz.) Ők azokkal éreznek egyet, akiknek százmilliós végkielégítésére visszamenőleg 98 százalékos adót vetne ki a Kormány. Ők a bankadót is féltik, nem azokat a becsapott százezreket, kiket a bankok kizsigerelnek. Tavaly állítólag világválság volt, egyetlen „szféra” növelte tavaly is bevételét: a bankok.
Naponta tele a postaládánk sárga csekkek garmadájával…
Úgyhogy: hosszú évekig baszhatjuk. Calvero
